Tanulás szempontjából ennek így van értelme?

Lassan 1 éves lesz a jogosítványom, vezetgetek, elvagyok.

Gyengeségeim közé tartozik például az előzés, így azt ha tehetem mellőzöm.

Ez onnét fakad,hogy alig pár napos jogsival bevállaltam egy előzést, de nagyon gyorsan jött a szemből jövő, nem éreztem.Villogott, dudált, alig tudtam visszatérni, akkor teljesen betojtam, és azóta mindig az jut eszembe egy előzéskor.

(persze azóta előztem, és nem volt gond, de mint írtam, ha lehet mellőzöm)

Múltkor elmentem apukámmal vezetni (ő nem velünk él), és mondta,hogy ahhoz képest,hogy 1 éves a jogosítványom nem vezetek valami magabiztosan. (ezt cáfolnám, szerintem magamhoz képest elég jól megy)

Előzni is kellett volna, amit nem mertem, és elmeséltem neki miért nem.

Szinte kiröhögött, és mondta,hogy ilyen nincs.

Azt mondta,hogy ezen változtatni kell, és a hétvégén elmentünk az ő autójával vidékre.Odafelé ő vezetett, ő pedig az a mindent bevállalós sofőr.

Folyamatosan olyanokat előzött, hogy majd beszartam, de nem azért mert közelinek véltem, hanem mert totál beláthatatlan kanyarban, kanyarodósávból,jobbról balról, ahonnét csak tudott nagy sebességgel előzött.

Visszafelé meg folyamatosan mondta nekem,hogy nyomjam a gázt, nyomjam, ha kicsit is csökkentettem a sebességet már szólt. (hogy ez az ő autója, én ne foglalkozzak se rendőrrel se bírsággal)

Előznöm is kellett párat, amivel nem volt gond.

Viszont például egyszer 5-6 autót előztem egyszerre, és az utolsónál már nagyon közel volt a szemből jövő, apám meg csak ordított,hogy nyomjad a gázt nyomjad.Úgy,hogy ráadásul már előtte belefékeztem,hogy az utolsó (avagy első) autó mögé visszasorolok, ő meg akkor ordított,hogy nem a féket nyomom.

Végül is befejeztem az előzést, a szemből jövő láthatóan intenzív lassításba kezdett, és mutogatott.

De én is úgy megijedtem,hogy remegett a lábam is, apám meg csak mondta,hogy ilyenkor nyomni kell, nem akar a szemből jövő sem meghalni, majd fékezni fog.Meg hogyha egyedül lennék, és tényleg nem tudom befejezni az előzést akkor húzzam rá a kormányt arra akit előzök, és akkor inkább az vágódjon az árokba mint én frontálisan.

Apámat mindenki elég jó sofőrnek tartja, valamilyen szinten én is, mert azért van tapasztalata, de közben amiket itt leírtam, hogy miket mondott...nem tartom követendő példának, én nem szeretnék 160-al előzgetni mindenkit, én csupán a lassan haladó autókat szeretném majd biztonságosan megelőzni, azokat is csak akkor ha kell.

Ráadásul később belegondoltam,hogy tök jó, mennyit előztem, és csak egy necces szituáció volt.De közben semmi értelme nem volt mert apám autója 310 lóerős automata, az enyém meg 90 lóerős manuális.

Ha belegondolok az 5-6 autós előzésnél a 90 lóerős kocsival mi fért volna bele?Kettő, maximum három autó.

Teljesen másképp kell az enyémmel előzni, sokkal kevesebb fér bele neki.

Magyarán semmi értelme nem volt ennek, és az ő autójával nem is lesz.(számomra)

Viszont előzés szempontjából egyáltalán nem érzem magam bátrabbnak, ezek után sem.

Ő azt mondta,hogy majd megyünk még, de nem tudom, van ennek értelme?