Lehet nem való nekem a vezetés?

Hát ha fáradt vagy ne vezess, meg eleve ne menj gyorsan, ne menj többet 60 nál, még ha lehet akkor se, hidd el jobban jársz.

Nekem már volt balesetem, és majd beszartam, pedig csak 50 nel nyomtam frontálisat.

Szerencsére nem sérült meg komolyabban senki sem, különben már a sitten rohadnék.

Azóta is nyögöm a részletet, pedig egy szerencsétlen hülye útkereszteződésben történt ahol a helyszinelők is mondták utána, hogy itt minden hónapban összetörik magukat ketten hárman.

Az első önálló utamon egy balra kanyarodásnál kiszorítottam a külső sávban kanyarodót. Észre sem vettem, hogy ott van. Ez jobban megrémített, mint maga a tény, hogy keresztbe mentem neki. Ez egy 3 km-es táv első harmadában volt. A második utam Budapest, Veres Péter–Kerepesi–Örs P+R 13 kilométere maga volt a rémálom, pedig nem volt semmi. A parkolóban viszont majdnem lett. Nem húztam be a kéziféket, s amíg rendezkedtem, elgurult alattam az autó. Az első hónapokban volt, hogy nagyon toppon érzetem magam, s nagyon jól vezettem. Máskor, meg mintha félig ájult lennék. Úgy éreztem, a világ körülöttem van, de én nem vagyok része. Az elalvás előtti vagy az ébredést követő félig itt-félig ott állapothoz hasonló. De utólag visszaemlékezve rá, mégis kontrollált volt az egész. Magam, s mások hülyeségét is jól hárítottam, valahogy mégis észleltem mindent. Lámpákat, embereket, a többi autóst.

Elmúlt. Ma már legfeljebb csak az szokott lenni, hogy nem autózom, csak közlekedem. Magyarán nem ízlik a vezetés, csak el akarok jutni valahová.

Nekem szerencsére nem volt gondom a vezetéssel.

Ha fontos neked hogy ne kelljen buszoznod akkor vegyél egy segédmotort és járj azzal.

Egyszerű a parkolás és a járdán is parkolhatsz vele, van elég hely neki az úton.