Egyenesen haladsz, védett útvonalon, jobbról nem kapsz elsőbbséget és eléd kanyarodnak. Mit teszel (fékezés mellett nyilván)?

Legrosszabb választás átrántani a szembe sávba ha látod, hogy jönnek és közel vannak.

Egyrészt a frontális ütközés a legdurvabb, másrészt így ártatlanok életét kockáztatod.

Inkább jobbra be az árokba ha nincsenek nagy fák, vagy beledurranni az elénk bejövő hátuljába.

Ha úgy gondolod, hogy erre a kérdésre van EGY jó válasz, akkor az már alapvetően szar és hatalmas probléma a részedről.

Hú de hiányzik az oktatásból a vezetéstechnikai tréning basszátok meg... 100-ból 99 sofőr azt sem tudja, hogy merre van arccal előre.

#1 "Egyrészt a frontális ütközés a legdurvabb"

A legrosszabb a merőleges ütközés, mert oldalról százszor kevesebb a védelem.

Satufék és egyenesen csatt, ha ő nem lép a gázra.

Így tiszta helyzet: nem adott elsőbbséget. Így biztosan nem fogom helyette elvinni a balhét.

Elméletben nyilván könnyű okosnak lenni, gyakorlatban meg helyzetfüggő.

Amúgy a legtisztább simán belemenni. Szembe sávba átmenni, hacsak nem üres öngyilkosság és garantált a durva csattanás. Árokba hajtani meg ha tehetem nem fogok.

Gyakorlatilag a legtöbb védés esetén a balhét te viszed el, neked lesznek költségeid. Ha nekimész nincs kérdés, fizet a biztosító.

Satufék!

Ha jobbra nem tudok korrigálni, mert biciklisáv vagy járda van irányt nem is változtatok.

Az ajtaját igyekszem eltalálni.

Én nem fogok vészesen lassulni, mert egy 200 kilós dízelmotor van az autóm elejében és nagyot fog lökni a másik autón.

A 2. válasz volt a jó. Ha valaki azt gondolja, hogy erre lehet általános választ írni, annak a vezetési ismeretei nagyon hiányosak.

Nyilván a színésznő balesete ihlette a kérdést, és ott valóban jobb lett volna nem átmenni a bal sávba. De ezt is csak utólag lehet így kijelenteni, mert a hülyegyerek nem tudhatta, hogy a színésznő nem fog belefékezni, és megállni a jobb sávon belül.

Az a helyzet, hogy mindig a másik kocsi mozgása alapján kell dönteni. Egy szempillantás alatt.

Velem már jópár esetben megtörtént (saját és céges kocsikkal is), hogy valaki figyelmetlen volt, és nem állt meg a mellékút végénél.

Ha úgy nézett ki, hogy van még hely és idő, és az illető már úgyse fog megállni, akkor belefékeztem, és a saját sávom jobb oldalára húzódtam, hogy mögötte elmenjek.

Ha meg úgy tűnt, hogy meg fog állni az én sávomon belül, akkor átvágódtam a bal sávba. (Nyilván ehhez szükséges, hogy szemből ne jöjjön senki.)

Ez gyakran csak szerencse kérdése, hogy jól tippeljük meg a másik mozgását, de nekem eddig szerencsém volt (a jó reflexeim meg a több évtizedes tapasztalatom mellé), és soha nem volt balesetem.