Megbuktam az elsosegelyvizsgan. nagyon elvagyok keseredve! valakivel tortent mar ilyen?

#12 Nyilvánvalóan ez a helyzet. Viszont pszichológusok is mondják, hogy a "reziliencia" része az, hogy a sikert magamnak könyvelem el, a bukást meg másnak. Mert bár nálam pont az van, hogy egy bukás ráébreszt, hogy legközelebb készülni kéne, nagyon sok ember ettől csak még jobban elássa magát, ha meg bebeszéli magának, hogy nem az ő hibája, akkor oldotta a kognitív disszonanciát, nem tartja magát butának (pedig egy bukás valóban felkészületlenséget jelent, nem butaságot!), és több kedve van a következő alkalomra készülni. Egyetemen mesélték.

Amúgy abszolút egyetértek veled, engem így neveltek, egyetemi oktatóként is így látom, sőt, mondok jobbat, aki IGAZÁN felkészült, attól nem csak bármit lehet kérdezni, hanem vizsgadrukk nélkül, magabiztosan megfelel bármire. De amikor forgalmi vizsgás kérdések alá ezt leírom, hogy nem izgulni kell, hanem odafigyelni, mert ha odafigyel, akkor szinte garantált a siker, akkor én vagyok az ördög következő eljövetele.

#13 Ez így van a bukást követő néhány órában, de aztán az ember lenyugszik. Nem tudom, hogy mikor lett kiírva a kérdés, de hacsak nem hirtelen felindulásból, akkor ott már bajok vannak.

Egyébként én egyszer buktam forgalmin, akkor elkönyveltem magamban, hogy jó, akkor én befejeztem és nem vizsgázok le. Az indulatokat lekezeltem úgy, hogy elutasítottam az oktatóm "hazafuvarozzalak?" ajánlatát és mérgemben kigyalogoltam magamat. Hazaérve már hívtam is fel az oktatómat, hogy mégiscsak élnék a következő vizsgaalkalommal, jelentsen be.