Hogy tudnak/mernek néhányan ilyen gyorsan menni?

Bátorság meg esetleg a leszaromság. Ha jönnek szembe vakító fényszórókkal és te gyorsan mész az tulajdonképpen csak pár pillanatig tart egy ilyen kanyarban.

Amúgy nem benned van a hiba, hanem pont azokban akik az ilyen kanyarokban is nyomják neki mint a bolond.

Gyakorolni kell, és egy normális útfekvésű autó sem árt, a többi meg már csak a sofőr kockázati rátája szerint megy... könnyebb nyomni a gázt, mint önuralommal lenni egy ködös erdős részen esti órákban.

Velem előfordult olyan hogy haladtam egy külvárosi egyenes szakaszon, távolságival is csak jóformán a felezőt láttam, és méterekkel előttem a töltésből felemelte a fejét egy őz, az autóra nézett mozdulatlanul, ha itt én tartom a 90-et és kijön elém, magát is kinyírta volna, nekem meg a lelki világomat. 40-50 között mehettem, szóval ilyen helyzetekre gondolni kell.

Az is benne van, hogy valaki már kismilliószor bevette azt az adott kanyart és ezáltal rosszabb látási viszonyok között is be tudja venni mert már ismeri az ívet.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ez a helyes, én sem veszem be az élesebb kanyarokat éjszaka ugyanolyan sebességgel mint nappal. Ha ismeretlen útszakaszon mennék akkor pedig valószínűleg én is lelassítanék annyira amennyire biztonságosnak érzem.

Nem az a jó sofőr aki gyorsan tud menni hanem az aki mindig, minden körülmények között biztonságosan el tud autózni A-ból B-be.

Hülye emberek mindig voltak és lesznek is, akik azt hiszik valamilyen okból kifolyólag rájuk nem hat a fizika és a valóság. Ezért mennek át a zebrán a gyalogos előtt, ezért mennek át a piroson a vonat előtt, ezért rongyolnak ki stop tábla mögül lendületből.

Mondanám, hogy aki bátor menjen el versenyzőnek, csak egyrészt abban nem lennének sikeresek, másrészt még a versenyzői szférában is erősen büntetik a hülyéket.

#4 mondatairól anyám jut eszembe.

Ő megszokta, hogy apám és öcsém mellett ül, akik mindig mentek mint a barmok. Én meg tudok menni ha kell vagy akarok, de általában nem akarok mert leszarom azt a plusz pár percet, inkább vezetek türelmesen, nyugodtan. Értsd az 1 km bekötőúton nem veretem neki 90-100 tempóig mert lakott terület, hanem megyek 50-60 között akkor is ha senki nem jön semerre körülöttem.

Egyszer volt, hogy Fittipaldi voltam, amikor anyám ott ült, nyomtam neki, átcsúsztam a sárgákon, ahogy mondanák lendületes és dinamikus sofőr voltam. Mondta is anyám, hogy most milyen jól vezettem.

Én meg közöltem, hogy nem, ez nem jó vezetés volt, hanem agyatlan, farok vezetés.

Vagy egy ismerőse mellé beült az meg csapatta neki Q8 Audival 250-el. Anyám oda meg vissza volt, hogy "végre egy férfi, aki meri nyomni neki". Hát csodálatos példánya a női nemnek, aki szerint az a férfi aki nyomja neki.

Mondjuk apám mellett szocializálódott aki mindig ment mint a barom, pluszban részegen is mert hát akkoriban "két sör belefér" volt. Igaz hogy végül "kijött elé a fa" és totálkárra törte az autót, leszázalékolták maradandó sérüléssel, de ő legalább "merte neki nyomni".