Mièrt köszöni meg a gyalogos, hogy àtengedem a zabràn?

Udvariasság. Tudom, hogy a zebrára lelépve elvileg elsőbbségem van, de mégis az adott autós kezében van az életem, amint megközelítem az úttestet.

Ez kb annyit jelent, hogy "Köszönöm, hogy figyeltél rám."

9-re:

És ehhez még hozzátesz az abszurd jogalkalmazás is. Gyakorlatilag ha egy autós és egy gyalogos ütközik egymással, akkor szinte kizárt, hogy az autóst ne marasztalják el. Én még olyat is hallottam, hogy a zebrán a gyalogos átrohant és ő rohant neki az autónak oldalról. Mégis hibás lett az autós a balesetben.

ma 13:03-as ! én vagyok 4-es, 9-es és 10-es

PONTOSAN! és olyan is van, fut, közben fülében szól a valami, se kép se hang, és rohan a buszhoz, vagy bármihez, vagy totál tök részeg, akármi

Azért mert ez a társadalom áttért arra, hogy ami a közlekedésben elvileg jár, például az elsőbbségadási kötelezettség teljesítése, azt ha valaki megteszi, akkor meg kell köszönni. Ez egyébként külföldön sehol nem tapasztalható.

Mindenesetre majd látni fogod, hogy a jármű világító- és jelző berendezéseit sem úgy használják, amire éppen rendeltetett, hanem "szokás" alapján.

Nem látod rosszul csupán a társadalom ostoba.

Én hiszek a pozitív-negatív visszacsatolás erejében.

Úgy gondolkozom, hogy nekem is jól esik, ha a másik közlekedő fél megköszöni.

Így én is oda intek az autósnak, megköszönve, hogy figyelt rám.

Illetve szerintem a közlekedés alapja a SZEMKONTAKTUS. Hogy felveszem a másik közlekedő tekintetét, figyelem a reakcióját, jelzését. Akár az autón keresztül (duda, villantás) akár a sofőrt magát.

Én alapból figyelem a gyalogost például, és kinyújtom felé a kezem amolyan "nálad a labda" jelzéssel. Ő megköszöni és átmegy. Ugyanez működik fordítva is.

Már előre látni azokat akik egyenesen kerülik a szemkontaktust.

Legutóbb például sofőr, nem mobilozott, nem nézelődött, egyszerűen látszott a fején, hogy DIREKT módon kerüli a szemkontaktust. Amit sosem értettem. Ez valami "ha nem nézek oda nincs ott" vagy nem tudom mit a cél ezzel.

Az biztos, hogy észlelte, hogy gyalogosként ott állok a zebránál, bőségesen lett volna ideje megállni, mi több lassítani is elég lett volna, de nem. Egyszerűen látod, hogy esze ágában nem volt megállni, mert egy paraszt.

Amúgy nekem pont vidékkel van rossz tapasztalatom. Nyilván nagy számok törvénye igaz Budapestre, de még így is a többség sokkal előzékenyebb. Amúgy összességében azt látom, hogy az autósok nagy része relatív előzékeny akár gyalogos akár másik autós szempontból. Ezt tapasztalom gyalogosként is meg autósként is. Nyilván ettől nem rohanok ész nélkül az elsőbbségbe.

A társadalom meg nem attól lesz ostoba...

Kizárólag olyan helyzetekben adok köszönetet, amikor nem nekem lenne elsőbbségem.

Például ha a kerékpárút, ahol tekerek, keresztezi az utat, és nekem elsőbbségadás kötelező tábla van kinn, megköszönöm - ha az úton haladónak van tábla, akkor nem.

Éppen ezért gyalogosként sem köszönöm meg, ha az autós átenged a zebrán - ugyanúgy, ahogy a kereszteződésben a zöld lámpán áthajtó autós sem köszöni meg, hogy a merőleges úton érkezők megálltak a piros lámpánál.

Álláspontom szerint, ha köszönetet mondanánk olyan helyzetekben, amikor megkapjuk a jogos elsőbbségünket, azt sugalljuk a másik félnek, hogy szívességet tett nekünk - pedig nem így van. Az autósnak ugyanolyan kötelezettsége az, hogy elengedje a gyalogost a zebrán, minthogy ne kövessen el apartheid bűncselekményt - utóbbiért mégsem hálás neki senki.