Éreztétek reménytelennek a rutin és forgalom órákon magatokat?

Nálam is valahol a 4. és a 6. óra közt jött el a mélypont. Úgy éreztem semmit nem jegyeztem meg abból, amit az oktató mondott. Már-már ott tartottam, hogy hagyom a fenébe az egészet. Állandóan lefulladtam, eltévesztettem a sávot. Egyszer rosszul is váltottam.

De szerencsére nagyon jó oktatóm volt. A következő alkalommal, ami másnap volt, ugyanolyan lelkesen és vidáman várt, mint korábban, és azt mondta meg fogom tudni tanulni.

Semmi tudásról, felnőtt fejjel 65 óra gyakorlás után elsőre levizsgáztam és azóta is vezetek!

Ne add fel, menni fog. Csak gyakorolj és figyelj az oktatóra!

Én jelenleg a 23. órámnál tartok. Nem tudom elképzelni, hogy bármikor is meg fogok tanulni normálisan vezetni. Nem azt mondom, hogy totálisan nem megy, de akármit is csinálok nem tudom rendesen használni a kuplungot. Már a lehető leglassabban engedem fel, de az autó így is mindig ránt egyet. Én rendszeresen bőgöm el magam az órák után. :D Nekem ez egy hatalmas kudarcélmény.

Most megpróbálok egy oktatóváltást, hiszen az én oktatóm az autó működtetéséről nekem egy büdös szót sem mondott, aztán, ha az sem jön be, akkor elfogadom, hogy nem vagyok volán mögé való. :D

Nem tudom, hogy ez vigasztal-e, de nem vagy egyedül. Plusz azért négy óra után még ne akard elkönyvelni, hogy szar vagy. Lehet, hogy pár óra múlva már simán fog menni. :)