Hogyan küzdjem le a félelmemet 13 év kihagyás után?

Dehogyis! Ne félj, úgy indulj neki az útnak várnak rád szép élmények, és neked fontos ez az út. Semmi pánik, menni fog.

Én az első út előtt sem pánikoltam és filóztam, örültem neki, hogy mehetek.

Nem ezen kellene filóznod hanem inkább gondolj arra, hogy a repülőn pl megismerhetsz érdekes embereket, ujra láthatod a felhőket közelről, tanulhatsz, olvashatsz (nekem pl máskor kevés időm van rá, ilyenkor kihasználnám) vagy találj ki valami extrát az utra..:) az majd el tereli a figyelmed a félelemről..

Első utamon 1 órát azzal voltam elfoglalva, hogy milyen erős hajtóművek vannak a gépen, amik csakúgy, belesüllyesztenek az ülésbe és hatása alatt voltam az élménynek. Így még a mocim se húz. Azután pajzán gondolatok :)fogtak el a stewardessel kapcsolatban. Csak a rend kedvéért vettem tőle egy csipszet és beszéltem vele néhány szót, kellemes volt. Elolvastam a kisfüzetet amiből megtudtam, hogy mi a teendő vészhelyzet esetén, majd tanulmányoztam másik emberek viselkedését, mert szó mi szó, elég kis hely egy gép belseje, és akkor már meg is érkeztünk Rómába.