Jogosan buktatott meg a vizsgabiztos?

Nemrég csináltam újra másodjára a forgalmi vizsgát (az elsőn hibáztam, és a hiba közepesnek számított, de azt én magam is teljesen igazságosnak tartom, hogy megbuktattak miatta). Időközben új oktatókocsit kaptam, mert az első, egy fekete kia összetört egy balesetben (akkor nem én vezettem) az első vizsga után (összesen 34 órát vezettem vele). Ez a kia egy nagyon jó kocsi volt, az új, amit kaptam, egy szürke ford, ami hát rosszabb állapotban áll kicsit az előzőtől, a legnagyobb gond vele, hogy jobban lefulladhat, főleg emelkedőn. A 2. vizsga előtt viszont ismét felvettem 4 db gyakorló órát, mert soká kellett várnom a következő időpontra, és az újabb vizsgakör előtt pár nappal vezettem le, hogy ne essek ki a gyakorlatból (ezzel így volt elég időm hozzászokni az új kocsihoz is, pedig sokáig nem tudtam, hogy új autót fogok vezetni). A gyakorlás alatt párszor persze lefulladt a kocsi a forgalomban, de a vizsga előtti napon az oktató nyugodt szívvel mondta, hogy szerinte menni fog, elmer engem engedni. Ezen a vizsgán másik vizsgabiztost kaptam, aki elsőre még szimpatikusnak tűnt. A vizsgafeladatokat (Y-forduló és jobbra hátrameneti merőleges parkolás volt), hibátlanul megcsináltam, és a forgalomban is megadtam az elsőbbséget, ahol kellett, szétnéztem folyamatosan jobbra-balra, valahányszor egy betorkolló utca mellett haladtam el, gyalogosokat, akik voltak elengedtem, egyetlen gond az volt, hogy lassabban mentem kicsit a kelleténél. Ez főleg egy bizonyos útszakaszon volt érvényes, ahol már lehet menni 50-nel is, mert valamennyire már főútnak számít, de én csak 40-nel mentem. 37 óra gyakorlás alatt valahányszor azon az úton mentem, 90%-ban 40-nel szoktam vezetni, egyszer nem volt még gond érte. A vizsgabiztos viszont a 4-ből 3-szor ott szólt meg engem vizsga alatt így: ,,Mennyivel megyünk?''. Én a hangsúlyából úgy éreztem, hogy úgymond biztatni akar, hogy menjem már kicsit gyorsabban, és én ahogy lehetett törekedtem is az 50-re utána, amikor megszólított. A 4. alkalomnál szintén gyorsítottam, de az még nem is kapcsolódik lényegében a bukáshoz. Ezen kívül még annyi gond volt, hogy egy hosszabb emelkedőn a kocsi pont elkezdett lefulladni (de csak lassult, teljesen szerencsére nem állt meg), és én próbálgattam gyorsítani úgy, hogy kétszer is 1-ből 2-esbe raktam a váltót. A vizsgabiztos szerint nem ezt kellett volna, hanem a gázt nyomnom. De én nyomtam a gázt, ennek ellenére éreztem, hogy egyre lassul a kocsi, azért próbálgattam, végül a maradék 30 métert 1-esben tettem meg (azért kezdődött a lassulás, mert az emelkedőn félúton megállt előttem egy másik jármű, és ki kellett kerülnöm, de előtte nekem is meg kellett állnom, és a kocsi ezért esett ki a ritmusból). Tehát a vizsga végén (!), amikor még azt hittem, hogy már talán sikerült, megállított, és közölte a hibát, szerinte ez őrjítően lassú volt (a legkisebb sebesség amivel mehettem olyan helyen, ahol 50-nel kéne, az 35 volt). Továbbá közölte, hogy egyszer nem néztem a kilométer órára (még most is rejtély, hogy hátulról ezt hogyan tudja megállapítani), meg hogy a váltót egyszer se raktam négyesbe (a régi kocsinál bőven elég volt még 50-nél a 3. fokozat, de a fordnál is ment az 50 3.-ban erőlködés nélkül, legalábbis én ehhez szoktam hozzá). Úgyhogy megbuktatott, de akkor legalább ne vezetettetett volna végig a vizsgán, ha már kétszer megszólt, akkor kellett volna, meg ráadásul vége volt a vizsgának, elhaladtam a kiindulási pont mellett, az oktató kérdezte is tőle, hogy bemenjünk-e már, de a vizsgabiztos még mondta, hogy tovább (ugyanarra a szakaszra, ahol már háromszor megszólított a sebesség miatt). Tényleg ennyire gond lenne, hogy egy közepes főúton 50 helyett 40-nel vezettem?