Leküzdhető a félelem és hogyan?

Vezessél egyedül.Teljesen normálisan mész a leírtak szerint, a párod idegbeteg. Ha gondolod, kérjed meg az egyik barátnődet, hogy menjen veled.

Otthon áll két autó, az egyikbe bepattansz és mész. Kombitól nem kell félni, hosszú autókat könnyebb vezetni. Például azon a nyomvájún nem repültél volna át vele a szembesávba. Egyszerűen jobb az úttartásuk. Egyedül parkolóhelyet találni nehezebb.

"Egyszer csak belementem egy olyan nyomvalyuba ami akkkrat dobott hogy eppen eltudtam kapni a kormányt es nem mentem bele a szembejovobe"

Szerintetek ez teljesen oké és a párjával van a baj? A pàrja csak annyit szeretne hogy a kérdező ne ölje meg magát.

Ennek egyszer olvastam a pszichológiai oldaláról. Röviden annyi hogy az oktatónál teljesen más a kapcsolat. Nem ismeritek egymást, fizetsz azért hogy dirigáljon, te pedig csinálod amit mond hogy legyen jogosítványod.

A párod tapasztaltabb, de ne dirigáljon már, van jogosítványod úgyhogy ezen a téren (is) egyenlőek vagytok.

Mentek az úton, takarásban (pl kamion mögött) ott az őz, részeg biciklis, stb.

oktatóval: FÉK!! És tanulóként fékezel, még ha nem is érted ez most ez mire jó.

pároddal:

-FÉK!

-Minek, nincs itt semmi!

-FÉK! FÉK! FÉK!!!

És már ki is lapult az a valami/valaki ha a kocsi elé került.

Teljesen érthető ha a párod feszült és veszekedik veled. Felreértés ne essék, nem azt mondom hogy jól teszi, csak annyit hogy érthető miért teszi. Feltétel nélkül nem teszed meg amit mond és ha szerencsétlenek a körülmények ebből baj is lehet, arra pedig nincs idő hogy Ádámtól és Évától elmagyarázzuk hogy miért mit kellene csinálni.

Ezen vagy túllendülsz fejben, megérted hogy csak jót akar nem pedig feleslegesen kötözködik és el tudod viselni hogy azt teszed amit mond, vagy pedig el kell menni még jó néhány órára oktatóhoz aki mellett egy kis rutint és önbizalmat gyűjtesz.

Vezess csak a pároddal, és hallgass rá.

Tudom hogy most basztatásnak éled meg, de ő segíteni akar, te meg egyből visszahördülsz rá, persze hogy üvöltözés lesz a vége.

Igen, a kezdő sofőrnek mindenért szólni kell! Másik lehetőség hogy balesetek és majdnem-balesetek árán tanulja meg azokat az alap dolgokat amit 20 óra gyakorlati vezetés alatt lehetetlen elsajátítani, pláne egy besavanyodott oktató mellett.

Én kicsit magamra ismertem a sztoriban, feleségemmel ugyanezt a játékot játszottuk, egyszerűen amíg nem érzed a sebességet és a kanyart, meg hogy az autót megdobja az út vagy megcsúszik, megelőző céllal bele kell szólni, hogy lassíts, vagy figyelj ott egy nagy kátyú vagy fekvőrendőr, nem vetted észre a táblát, mert másra figyeltél, stb...

Utólag bevallotta asszonykám hogy igen, minden "beszólás" jogos volt, most már érti, de akkor támadásnak vette, mert egy hibájára hívtam fel a figyelmét.

#6

Ebben tökéletesen igazad van, ennek így kellene működnie, viszont nem lehet mindenkinek a párja egy értelmes, tapasztalt oktató. Az átlagember nem sokat tanít mást vezetni, nem tudja hirtelen hogy mit csináljon egy adott szituációban, nincs az ő oldalán is pedál vészhelyzet esetére. Az oktató jó drágán felkészít a vizsgára (ami nem azt jelenti hogy tudsz vezetni!), utána a friss jogsis pedig beül a családi autóba és a tapasztaltabb családtag jó szándékból dirigál az anyósülésről. Hogy itt most apa, anya, férj, feleség vagy idősebb tesó szövegel az teljesen lényegtelen.

Egy autós érdeklődésű tapasztaltabb sofőr beül a frissjogsis mellé és egyből halálfélelme lesz a kormányrángatásoktól és a tapasztalatlanságból adódó váratlan reakcióktól/reakcióhiánytól, érzed a másikon hogy most a legnagyobb feladat az útonmaradás és utasként mindent megtennél hogy a szeretted ne ölje meg magát, téged és ha egy mód van rá akkor új autót se kelljen venni. Itt azért fontos hogy az utas nem egy kolléga hanem valamelyik szülő/párod.

Szóval ja, adott hogy mi a gond, mi nem működik, hol megy el egymás mellett a dolog, viszont nem igazán körvonalazódik a megoldás, talán az a lehetőség van hogy a másikat elengeded egyedül és reménykedsz hogy túléli.