Hazáig futottam félelmemben a kutyával. Ordítozó sofőr, baleset nem történt. Tényleg én voltam a hibás? (többi lent) 18/l

Még mindig a torkomban dobog a szívem, annyira megijedtem. Nyugodtan jöttünk hazafelé a futtatóból, kutyám kissé felspanolva, de visszafogtam, normálisan ment. Megálltunk egy parkoló mellett, a járdán. Jön a kocsi, az lassít lassít és lassít, míg végül annyira kevés maradt, pedig egyből akár 100-zal is mehetett volna, hogy egy öreg néni is komótos tempóval átér. Ergo azt hittem, megáll, az üveg mögé nem láttam, sötét volt.

Elkezdtem sietve menni, mert hát a nyugdíjas tempó változatlan volt, és két és fél méterről beszélünk csak. Erre a sofőr begyorsul, én ijedtem futni kezdek a járdára. A sofőr utánam ordít, hogy "Gyere vissza k**sög b*z*, agyhalott, megverlek " és ilyeneket vágott a fejemhez. Nem kellett több, a lámpákat leszámítva, ahol könyörögtem, sátántól kezdve az úrig, zöldüljön, hazáig rohantam a kutyával mindig-mindig visszanézve.

Most így tényleg én vagyok a hibás? Először nyugdíjas tempó, nem vicc, már félig a féken volt a lába, mi több mint egy méterre voltunk a kocsitól, erre hirtelen felgyorsul majd lefékez, utána ordít.