Érdemes váltani oktatót? Az óra után a sírás kerülget.

A szüleim és a párom szerint nem kellene váltanom, mert ennél csak rosszabb lesz, de nekem már kedvem sincs menni órára.

Az oktató az első órán még szimpatikus volt, az 1-4 óra között még dicsért folyamatosan, hogy ügyes vagyok, jól haladok, majd egyre bunkóbbá és kritizálóbbá vált, úgy érzem nem is lehet olyat tenni, ami neki megfelel. Az első 10 órán a tanpályán gyakoroltunk, majd most a 11-12. órán egy kertvárosi részen, körbe-körbe mentünk ugyanazon a szakaszon. Már a korábbi órákon is kezdett piszkálódni, pl. a könyv szerin azt tanultuk, hogy elindulásnál először kell indexelni majd körbenézni, így csináltam. Eleinte ő is erre tanított, majd váltott: először kell körbenézni majd indexelni. Mikor így csináltam ez se volt neki jó, már azt mondta, hogy miközben körbenézek akkor jelzek. Már nem is tudom hogy mi a helyes sorrent, totál belezavart, de bárhogy csinálom biztos, hogy nem úgy kell szerinte, valamint van, hogy én már körbenéztem minden tükröt, holtteret, majd azért mert ő ezt nem látta (nem figyelt) lecsesz, hogy miért nem néztem körbe.

Ma hogy a kertvárosi részen gyakoroltunk tovább fokozódott a unszimpátia: egyes szakaszokon ha átváltottam 2-esből 3-asra, ahogy először csináltuk, akkor azért cseszett le, hogy ilyen kis szakaszon minek váltok át, de mikor a következő körben ugyanott nem váltottam, akkor az volt a baja, hogy miért nem váltok. Az egyik útkereszteződésben láttam, hogy távolról jön egy autó, úgy éreztem még ki tudok menni előtte, erre ő beletaposott a fékbe. Kérdőre vontam, erre ő csak annyit mondott, hogy lehet, hogy kifértünk volna, de jobb megvárni, míg elmegy. Máskor meg azt mondta, hogy ha kiférek, akkor menjek. Az egyik útkereszteződésnél lelassítottam (ő valószínűleg ezt nem érezte elégnek), ezért tovább nyomta a féket, de mivel a kuplung nem volt benyomva, így lefulladt, erre engem cseszett le, hogy miért nem nyomom a fékkel együtt a kuplungot, pedig nem is én fékeztem, hanem ő, én mentem volna tovább. Egy útkereszteződéses megfordulásnál mikor már kijöttem a "megfordulásból" akkor kicsit gyorsítottam, mire ő lecseszett, hogy lassan kell menni, pedig előtte az Y megfordulásnál azért piszkált, hogy miért nem megyek gyorsabban. Szóval a sebességet sem lehet nála eltalálni. Mikor mondtam neki, hogy azért mentem gyorsabban, mert láttam, hogy nem jön semmi és nem megyek fel a padkára se, ő kiröhögött, majd mondott egy viccet egy nagymamáról, aki gyorsan köt, de minek. Az óra közepe felé közölte, hogy nincs érzékem az autóvezetéshez, majdnem elsírtam magam, mikor elindultam akkor meg azt mondta, hogy "látom már nem csak nem csinálod azt, amit mondok, de meg se hallod" - pedig csak nem akartam reagálni már.

Mikor visszafelé jöttünk, két település között van egy kb. 1 km-es lakatlan terület, egyszer csak megszólalt, hogy innentől ne nyomjam a gázt, mert majd lelassulunk a lakott területig. Idő előtt lelassultunk, már 40-el mentünk mire a lakott területre értünk, de inkébb nem nyomtam a gázt míg nem mondja, már elegem volt belőle. Erre azért cseszett le, hogy "nyomjuk a gázt, hát nem érzed, hogy lelassultunk?"

Majd mikor ideértünk értékelte az órát: szerinte tehetségtelen vagyok, sokkal lassabban tanulok, mint mások, mert állítólag másokkal a ma bejárt területet 30 perc alatt bejárja úgy, hogy meg is tanulják és utána az óra többi részét máshol folytatják, de velem "nem mer máshova elmenni..". Szerinte nem érzem az autót, benne ülök de sose használom a tükröket, pedig ez szerintem totál nem igaz, mert mindig használom.

Eleinte nagy kedvvel mentem vezetni, de már semmi kedvem, előre rettegek a következő órától, lehetetlen neki megfelelni és én is kezdem úgy érezni, hogy képtelen vagyok vezetni. Mikor óra közepén a sírás kerülgetett, onnantól már nem is figyeltem, néha elfelejtettem kitenni az indexet, egyszer úgy váltottam, hogy nem nyomtam be a kuplungot, teljesen frusztrált az oktató jelenléte, úgy érzem, mintha arra várna mibe lehet belekötni.

Valóban ne váltsam mert csak rosszabb lesz? Attól is félek, ha megmondom neki, hogy váltok, akkor leadja az infót a többi oktatónak és úgy fognak kezelni, amilyennek ő beállít.

Azonban ezzel az oktatóval nem érzem úgy, hogy meg lesz a jogsim a közeljövőben, egyre bénábbnak érzem magam, elment a kedvem is, valamint közölte, hogy ő csak akkor kér majd vizsgaidőpontot, ha már teljesen jól megy a vezetés és "készüljek fel, hogy egy jobb képességűnek is kell 50 óra, akkor gondoljak bele nekem mennyi kell majd...".