Milyen volt a mechanikus automata váltó régen?

Nem mechanikusak voltak. Mechanikus automata váltó alig-alig akadt, a régi automaták hidrodinamikus elven működtek. A tengelykapcsolóban folyadékáramlás vitte át a nyomatékot, a fokozatok kapcsolását pedig olajnyomás végezte.

A régi olajkavarós váltók a maiakhoz képest rémesen buták voltak. Nem volt véletlen, hogy egykoron csak nagy motorokhoz kapcsoltak automata váltót: elég rossz volt a hatásfokuk, kellett bőven nyomaték, hogy a kimenőtengelyen is legyen belőle valami.

Eleve kevesebb fokozatot használtak 30-40 éve, mint ma. Ha eléggé nyomatékos volt a motor, akkor előfordult, hogy csak két fokozatot építettek a váltóba, de a három volt az általános. Az első fokozat csak induláshoz kellett, meglódult az autó és már kapcsolta is a másodikat. A harmadik meg 50-60-as tempótól a végsebességig kitartott. Sokkal kevesebb volt az össze-vissza kapcsolgatás, mert nem nagyon volt hová kapcsolnia a váltónak. A '80-as évek elejétől jelentek csak meg nagysorozatban a négyfokozatú váltók.

Indulásnál eléggé lassan reagált a hidrós tengelykapcsoló: felbőgött a motor, füstölt a kerék, de néha száz métereken át csúszott a kuplung, mire össze bírt zárni. A maiak, főleg a robotizált mechanikus váltók ennél sokkal gyorsabbak.

A váltások lágyak voltak, nem volt rángatás, bólogatás, hátbavágás - amíg jó volt a váltó. Ha kezdtek leragadni a szelepek, nem sikerült olyan szépen, fokozatosan fékezni a bolygóműveket, nagyot rántott a váltó.

A lomhaság nem csak indulásnál, menet közben is jelen volt. Gázadásra az első reakció csak motorbömbölés volt, majd a második és a harmadik is. Kis késéssel aztán átvitte a kuplung a nyomatékot, onnantól már ment is az autó. Egy 4-500 newtonméteres motornál ez nem jelentett gondot, felszántotta az aszfaltot még ilyen buta tengelykapcsolóval is.

A legzavaróbb viszont a vezérlés butasága volt. A kick-down kapcsolók elterjedése előtt például külön tornamutatvány volt az előzés: harmadikban padlógázra nem kapcsolt vissza a váltó, csak bőgött a motor, a marha nagy motor meg nem nagyon akarta gyorsítani a bódét. Megváltás volt, mikor a váltók vezérlése annyit okosodott, hogy padlógázra visszakapcsoltak egy fokozatot, onnantól egészen más lett a világ.

Motorfékezni sem volt könnyű a régi automatákkal: nem volt lejtmeneti érzékelő, lejtőn lefelé simán felkapcsolgatott direktig, te meg néztél, hogy miért nem lassul az autó. Persze L-ben vagy 2-ben volt motorfék, de előre kellett gondolkodni. Vontatásnál volt a legkényelmetlenebb az olajkavarós automata: felkapcsolt D-ig, de D-ben nem bírt húzni, leesett a fordulat, visszakapcsolt 2-be, akkor aztán meglódult, megint jött a D, megint leesett a fordulat, te meg agybajt kaptál tőle. Bebillentetted az előválasztót 2-be, onnantól nem volt vele baj.

Persze nem volt rossz régen sem az automata váltó, kényelmes volt meg minden, de volt pár hülye szokása, amivel együtt kellett élni. Abszolút megszokható, megszerethető volt. Aztán mikor a '80-as és '90-es évek fordulóján megjelentek a tiptronicok, hirtelen rájöttünk, hogy azért lehet ez jobb is. A mai robotizált egy- és kétkuplungos váltók meg tényleg csodák a régiekhez képest. Bár a '90-es évek végén az első egykuplungos robotizáltak megjelenésekor még senki sem mert volna komolyabb összeget tenni rá, hogy ebből egyszer divat lesz, mert akkor még annyira gyerekcipőben járt a technika. De lám, szépen kialakultak ezek is.

Igazán profi, egyetemi zh szintű tanulmányt kaptál..

Nekem tíz éves a japán kocsim, annak pont ilyen váltója van..ráadásul az összes autóimat úgy válogattam meg, hogy csak ilyen váltójuk legyen...az első autóm egy automata amerikai cirkáló volt...azóta vagyok rabja a hidraulikus váltónak. sosem romlik el.

az automata-váltó javító-szerelők azért kaszálnak, mert azon kevesek közé tartoznak, akik vették a fáradtságot, hogy megtanulják...