Feltünési viszketegség sok fiatal részéről mikor a kis gyenge motorjú autójukkal gyorsulgatnak, bömböltetik a zenét, és csikorgó kerékkel indulnak el?

Én is sokkal többre értékelem azt, aki otthon a középszerű autóját vérrel-izzadtsággal-lélekkel, saját keze munkájával teszi egyedivé, számára szerethetővé, mint amikor valaki készen megveszi (vagy apuci megveszi neki) a sokmillás csilivili verdát és azzal villog.

Nincs ezzel semmi bajom, sőt.

Nekem azzal van bajom, amikor valaki nem méri fel, hogy az autója mire való és mire jó.

Attól nem lesz jobb és senki nem is fogja jobbnak hinni, ha minden kereszteződésnél otthagyja a bitumenen a gumiját. Attól sem, hogy, mint egyesek matricán is felteszik: "A hiányzó lóerőket vakmerőséggel pótolom".

Rohadtul dühít, amikor valakit kpm-vizsgára vágnak azért, mert a gyári vacak futóművet klasszisokkal feljavítva jobb, stabilabb rugókkal, lengéscsillapítókkal, jobb fékekkel látja el. Csinált egy az eredetinél klasszisokkal biztonságosabb autót és megbüntetik érte.

Az ilyen hobbituningosok az autójuk szívét-lelkét jobban ismerik, mint egy átlag sofőr, a hibákat első hangra észlelik és javítják. Ők nem akkor szerel(tet)nek, amikor a kocsi már "nem megy".

Egyáltalán nem vagyok a hobbituning ellen.

Mellette vagyok.

De a 30-as lakótelepi utcákon, bicikliző gyerekek közt emberkedő wannabe-racereket Dunába lövetném.