Autót hosszú időre?

Veszel egy uj autot, uj koratol karban tartod, nem hajtod hulyere. Kb barmit az 10-15 evig szolgalni fog komoly gondok nelkul. Nalunk a csaladban mindenki ezt csinalja.

Mi mondjuk alapvetoen japan autokat veszunk. Van egy 20 eves Suzuki, amit uj koratol hasznal anyam es semmi komoly baja nincs. Volt egy 18 eves Nissan, ami sajnos osszetort, de szinten egeszen problemamentes volt. Most anyamek Mitsubishit vettek. De pl nagypapamnak egy 18 eves golfja van ujkora ota es nincsenek vele gondok.

Hát itt több dolgot is érdemes tisztába tenni.

Először is, igazad van abban, hogy a bátyád nem jól csinálja (anyagilag). Egy autó SOHA nem gazdaságos. Egy autón sosincs haszon. Minél több autót veszel és adsz el, annál nagyobb a veszteséged.

Másodszor, 840 ezer kilométer... felejtsd el egy modern autótól. Ennyit manapság csak a munkára szánt autók bírnak ki, amikbe megállás nélkül tesznek naponta többszáz kilométert. 3.5 tonnás furgonok, nyerges vontatók, stb. Manapság már a 400 ezret futott autó eléggé ritka. Főleg jó állapotban. Főleg komolyabb felújítás nélkül.

Harmadszor, ráfordítás nélkül egyetlen autó nem fog elmenni még 200-at se nagyon. Felejtsük ezt el, hogy "bezzeg a régi időkben". Igen, a régi időkben kevesebbet kellett rájuk költeni, mert a blokk elemei 3 milliméteres hézagokkal, meg tűréshatárral voltak gyártva, meg eleve álltak vagy 3 főelemből és így sikerült is nekik elérni a kimagasló... 20%-os hatásfokot, vagy annyit sem. Meg vagy 40 lóerőt per liter. Ne erre alapozzunk már. Ne ez legyen már a mérce. A motorok fejlődése a működési tartományok szűkítésével volt lehetséges. A helyes működési tartományok eléréséhez és fenntartásához pedig bizony áldozni kell. Költeni kell rá, nem kicsinyeskedni, meg fillérbaszóskodni. A 30%-os hatásfokot, meg a 120 lóerő/liter teljesítményt nem a szél hordja össze. Ilyen finom technikákat már nem lehet ütni-rúgni és remélni a 800 ezer kilométert 30 éven át. Szóval ha valóban hosszú távra akarsz autót, akkor ne kicsinyeskedj.

Negyedszer pedig, igazából a te kategóriádban már nem nagyon van értelme annak a kérdésnek, hogy "melyik autó jó". 6 millióért már kapsz új autót a kínálat aljáról. Gyűjtesz hozzá még egy kicsit és elérhetőek lesznek az erős, nem fapados, középkategóriás autók, vagy használtautó piacról a szinte még új, már-már prémiumnak számító autók is. És ezekkel sosem lesz baj, hiszen újak. Ettől a ponttól kezdve pedig kizárólag a te kezedben van, hogy mennyire lesz megbízható. Erről írtam az előző pontban. Adj meg neki mindig mindent időben, jó minőségben, és egyikkel sem lesz baj, legyen az kicsi német benzines, nagy francia dízel... tök mindegy. Amelyik autóval törődnek, az nem megy tönkre. De ha tönkre is megy, hát na bumm, semmi nem tökéletes, megjavíttatod és megy tovább. Csak legyen vele törődve, ez a hosszú életű autó titka.

Meg talan egy masik gondolat:

A napi 2*60 km + varos az ha a hetvegeket leszamoljuk meg akkor is optimistan havi 3000, evi 36000 km. Ez mar egy eleg komoly futasteljesitmeny, a kopoalkatreszek nehany ev utan csereerettek lesznek, evi 2-3 olajcsere befigyel stb. Illetve ha ez igy marad, akkor 10 ev alatt belenyomsz 360 ezret, ami komolyabb felujitas nelkul a legtobb auto veget jelenti. Ergo ennek hatalmas koltsegei vannak. En tutti atgondolnam, hogy ez a napi ingazas leredukalhato-e valahogy (tomegkozlekedes, telekocsi, home office, uj melo, koltozes, akarmi), mert hosszu tavon egyszeruen jo esellyel nem eri meg.

A masik, hogy erre a felhasznalasra lehet, hogy egy elektromos kisauto jo valasztas lenne. Az se fogja 10 evnel tovabb birni, de az uzemanyagon sokat sporolsz.

Valami kisebb szívó benzinest. Esetleg egy elektromos.

Prius eléggé kiforott és bizonyított technika.

Esetleg a Toyoták.