Nettó 250-ből fenntartható egy új autó?

Én abban hiszek, hogy 5-6 éves kocsit kell venni. Az már sokat vesztett az értékéből de még nagy valószínűséggel nincs lerúgva.

2 millióért vettem 5 éve autót akkor volt 5 éves. Költöttem rá az évek alatt összesen 500 ezret. Az 2,5 millió.

Még ígyis sokkal jobban a pénzemnél vagyok, mintha vettem volna 5-6 milliért egy új autót aminél a márkaszerviz is bőven lehúz a garancia idő alatt.

A nettó 250 ezerből fenn lehet-e tartani kérdésre a válasz:

Ha ez tisztán megvan úgy, hogy nincs albérlet meg rezsi meg kaja amit fizetni kell akkor igen fenntartható.

Ha az életre elmegy 170 ezer és a maradékból kéne fenntartani a kocsit akkor karcsú lesz. Biztosítás, tankolás stb.

Én meg új autót szoktam venni és 10-15 évig megtartom. Nem számolgatom, hogy ilyenkor mennyit ér. Ami a végén visszajön belőle tulajdonképpen "talált pénz".

Nem számolgatom, hogy mennyit spórolnék egy élet alatt a gázszámlán, ha én is és a családom is télen 17 fokban vacognánk, mert csak annyira fűtenék a spórolás miatt. Azt sem számolom, hogy mennyit spórolnánk ha teszkós párizsin élnénk. Azt sem számolgatom, hogy mennyi pénz megmaradna, ha soha nem szórakoznánk, nem járnánk nyaralni, nem lenne internetünk... Lehet úgy is élni, de van értelme egy életen át kuporgatni?! Nekem apám volt ilyen. Mindenen spórolni akart. De teljesen jelentéktelen filléres tételeken is. Boltban nem lehetett semmit megvenni, mindent úgy kellett házi barkács megoldással csinálni. Ami aztán olyan is lett... Én megfogadtam, hogy soha nem leszek ilyen. És egyelőre semmi kárát nem látom ennek a felfogásnak.

10-15 évente engem nem érdekel az értékvesztés. Jóval többet megkeresek a munkahelyemen, ahova így is, úgyis eljárok. Azt az "értékvesztést" pedig a saját örömömre, saját kényelmemre költöm, nem máséra. Ha ennyit nem engedhet meg magának az ember, hogy ennyi öröme legyen az életében, akkor mi értelme az egésznek...?

Persze ezt igazán csak azok értik meg, akiknek hobbija is az autózás. Akinek az autó csak egy eszköz, ami a helyváltoztatáshoz kell, mint egy buszbérlet, más hobbira kell a pénz, megértem, hogy másképp gondolják.

Igy is ugy is eljarsz a munkahelyedre es ez igy is marad meg 65 eves korodig, mert te mindent megengedhetsz magadnak.

En meggondolom az osszes kiadast ahogy apukad. Heti 3-4 napot dolgozom, 20-30 oraban. A maradek 1-2 nap beret a befekteteseim termelik ki. De meg a fizetesemet se koltom el az egeszet. Ha ilyen utemben no a megtakaritasom, akkor 10 ev utan nyugdijba mehetek, vagy eleg lesz maximum 1-2 napot dolgoznom.

Igy is mindenem megvan meg tobb is, amire szuksegem van.

Szerencsés vagy, hogy te döntheted el, hogy egy héten hány napot dolgozol. A legtöbb munkahely nem ilyen. Ha választhatnék, hogy minden héten kapok 1-2 nap fizetés nélküli szabadságot, nem sokat gondolkoznék rajta!

Én se költöm el, pláne nem szórom el felesleges dolgokra a fizetésemet. Nekem is vannak befektetéseim. Minden hónapban tudom növelni a megtakarításomat. De amire kell, a kényelmemet, boldogulásomat szolgálja, arra nem sajnálom kiadni a pénzt.

Apámat úgy értsd, hogy egy 3Ft-os egyszerű lapos alátétre is sajnálta kiadni a pénzt. Inkább nekiállt egy rozsdás vaslemezből kifarigcsálni. Hogy az ideje, a flexkorong, az áram többe került, az nem érdekelte. Ők boldoggá tette a tudat, hogy most 3Ft-ot "megspórolt". A végeredmény pedig ritkán lett tökéletes, de ez őt szintén nem érdekelte, úgy gondolta, hogy "jól van az úgy...", a célnak megfelel, a kinézet, tartósság meg nem számít. Ha tönkremegy, majd gányol újat valami guberált vacakból. Szerintem ő erősen átesett a ló túlsó oldalára.