Lada 1200 első autónak?

Na ja. Szüleimnek mindig is Ladája volt. Mikor 17 évesen megszereztem a jogosítványt, még nem volt saját autóm, én is azt vezetgettem. És úgy voltam vele, hogy nem is rossz ez az autó, ahhoz képest hogy milyen öreg. (Mikor én 17 voltam, a Ladánk akkor volt 23.) Aztán később lett saját autóm, lett vadi új autóm is. Sokkal újabb modernebbek természetesen. Sok évig nem is ültem a szüleim Ladájában. Aztán egyszer valamiért vezetnem kellett. El voltam képedve. Nem értettem, hogy annak idején hogyhogy nem tűnt fel, hogy milyen rossz vezetni. Először is az üléspozíció: a hatalmas malomkerék méretű kormány az ölemben van. A pedálok nagyon közel vannak és magasan. Kitörik a bokám, olyan magasra kell emelni a lábam, a térben közben beleütközik a nagy kormánykerékbe. Ha kinézek a szélvédőn, fura, hogy látom az autó orrát. Mintha valami nagy asztallap lenne előttem. Fékezés: eleinte olyan mintha nem fogna. Pedig fog az, csak nem megszokásból kell nyomni, hanem teljes testsúllyal rá kell nehezedni, ha lassítani akarok. Mert nincs semmilyen rásegítés. A kormányszervó hiánya zavar a legkevésbé. Csak parkoláskor, lassú manőverezéskor furcsa, hogy bele kell kapaszkodni a kormányba és tekerni kell izomból. 90-es tempónál már üvölt a motor, úgy hogy csak kiabálva lehet beszélgetni. Jön egy erősebb oldalszél és már imbolyog az egész bódé. Már ilyen sebességnél is a kormánnyal folyamatosan korrigálni kell finoman az egyenesfutást...

Szóval ezek a dolgok régebben fel se tűntek. De az ember nagyon könnyen észrevétlenül megszokja a jobbat, aztán visszaülve nagyon furcsa. Így én is azt mondom, hogy hobbiautónak jó. Hétvégente kihozni, menni vele egy kört, nosztalgiázni oké. De napi szinten munkába járni, pláne hosszabb utakra ingázni biztos hogy nem vállalnám be.