Introvertált férfiak/fiúk ti hogy ismerkedtek a lányokkal?

Én is jóképűnek mondott vagyok, megesett velem is sokszor, hogy "felszedtek", de ma már a külsőmhöz is más elvárást társítanak.

Valami olyasmit gondolnak, az esetek többségében hogy valami extrovertált laza ember vagyok, népszerű, jó velem "villogni", csak full nem ilyen vagyok, és legtöbbször ha nem játszottam volna el kicsit a laza srácot, semmi sem lett volna.

Szóval nem vagyok egy tükör előtt pózoló, kirakatban edző, alfahím karakter. A külsőm megvan hozzá, de egyenesen irritálnak ezek a sosem szorongó, laza playboy karakterek.

Szóval jó külső, pénz, extrovertált karaktervonások, ha ezekből hiányzik 1, szinte esélytelen az átlagos nő.

#88: Nem tudom, manapság mi lehet, már vagy 10 éve nem is jutottam el még csak egy randiig sem. Régebben is sok lekezelő nő szaladgált mindenfelé, én is futottam már bele ilyenbe. 30 évesen találkoztam egy 23 éves csajjal. Átlagos külsejű volt, arcra amolyan csinos pofi, melle kb. semmi sem volt, de tetszett nekem így is. Vonaton szólítottam meg őt, utána elmentünk randizni, vettem neki kaját. Megbeszéltük a 2. randit, még előző este is egyeztettünk. Másnap elutaztam, ő sehol, hívtam, de nem vette fel, se kép, se hang. Hazajöttem, felnéztem Messengerre, erre látom, hogy ír nekem, hogy azonnal költözzek oda hozzá, mert magányos. Mondtam, ez nem így működik, és számon is kértem, hogy hol volt. Azt írta, hogy a szakdolgozatához keresett anyagot, meg hogy ő nem egy 60 évessel akar együtt lenni, neki különben is a városi fiúk az esetei (gondolom, a nagydumás-nagymenő csávókra bukott), de azért vigyem már el valamikor kikapcsolódni.

A másik csaj szintén átlagos volt, első alkalommal elvittem kávézni. Beszélgettünk, erre hirtelen felállt, és se szó, se beszéd odament egy csajhoz, aki akkor jött be. Én ott ültem, mint egy idióta, aztán visszajött a randipartnerem, és teljes természetességgel közölte, hogy valami barátnője volt a másik csaj, és azért nem mutatott be neki, mert... (és itt jött valami hülye szöveg). Rosszul esett a viselkedése, de lenyeltem, úgy voltam vele, hogy nem akarok mindenen akadékoskodni. 2. alkalomra vittem neki virágot. Egy villamosmegállóban találkoztunk, ő közölte, hogy hazaszalad a virággal, várjam meg. Hát vagy egy óra hosszát ácsorogtam ott, behúzódtam az árnyékba, mert gatyarohasztó meleg volt, aztán nagy nehezen visszajött. Én fordított helyzetben azt mondtam volna, hogy "akkor kísérj el, addig is beszélgetünk, legfeljebb megvársz az épület előtt", vagy valami, de nem. És ha az ilyeneket elküldeném a p...ba, akkor még ők sértődnének meg, hogy milyen bunkó vagyok.

Ma már Én is elküldeném őket/el se jutok odáig, mert azért már meg tudom állapítani elég hamar, melyik az ilyesmi karakterű nő :)

Elég sok van.

Én látatlanba arra voksolnék, hogy még így neten, névtelenül se fogja felvállalni a konfliktust. Vagy ha esetleg mégis, az nem rendes vita lesz hanem veszekedés és egymás oltogatása.

De ne legyen igazam.

Beleolvastam itt a válaszokba.....

Már értem hogy én nőként miért nem randizok senkivel már vagy 15 éve!

A férfiakat is megértem. Borzalmas lett az emberek személyisége főleg az internet (közösségi média) megjelenése óta (természetesen tisztelet a nagyon kevés kivételnek).

Minden a pénzről szól (meg a pénzköltésről) egy kis egoizmussal megspékelve. És ott van még a FOMO (fear of missing out) jelenség is.

Félnek attól hogy lemaradnak valamiről/valakiről, ki kell mindent és mindenkit próbálni, mindig a szebb, jobb, okosabb, gazdagabb, érdekesebb stb. kell, lehet virágról virágra szállni, minden és mindenki lecserélhető, eldobható, mert rögtön van másik, vagy csak szexre kell, lehet használni a testét vagy a pénzét..... sorolhatnám napestig.

Aki meg nem úgy néz ki arcra és testre ahogy a mesterséges intelligencia megalkotná filterezve, az már inkább levegőt se vegyen.

Én mindig elcsodálkozok azon hogy a pasik milyen kitartóak a 100. bunkó nő után is. És még a 100. pofon után is felállnak és próbálkoznak tovább. Ez biztos a tesztoszteron miatt van. Én ezt biztos nem bírnám lelkileg.

Nem vagyok sem szép, sem gazdag, sem okos, sem érdekes. De nem is hagyom hogy agyba főbe megalázzanak (nem kérek abból ami ma párkeresés címén megy). De azokat csodálom akik képesek évtizedekig társat keresgélni ilyen társadalmi működés mellett (respect).

Öreg vagyok én már ehhez ami manapság megy. Elképedek azon hogy miket írtok itt többen is. És akkor sokan csodálkoznak hogy egyre többen inkább kutyát vagy macskát tartanak "társ helyett" (persze egy állat sosem pótolhat egy embert(!), de jó dolog ha úgy egyébként van).