Öregnek érzem a saját korosztályomat. Változhat ez, vagy ezzel minden férfi így lesz idővel?

33/F

Valahogy az évek elrepültek, de lélekben én még tinédzser maradtam. A munkámat persze becsülettel elvégzem, de azon kívül nem igazán vállalok felelősséget. Úgy élek, ahogy éppen jól esik. Nem érdekel az egzisztencia, nem érdekel, ki mit gondol rólam, én simán csak a pillanatnyi boldogságomat hajszolom, persze úgy, hogy mást ne zavarjak vele. Tehát úgy élek, ahogy gyerekként elképzeltem az idilli felnőtt kort. Azt csinálom, amit akarok, ha kedvem van, beszívok, felülök egy vonatra, és elmegyek random valahova, sétálok össze-vissza, hazaérek, mikor hazaérek, élvezem az élet minden apró momentumát. Mostanában kezdem felkelteni a korombéli nők érdeklődését a vidám életfelfogásommal, már akik látják, hogy az egzisztencia meg a képmutatás önmagában nem hoz boldogságot egy pár életében. Viszont sajnos úgy érzem, körülöttem mindenki megöregedett. Mindenki megkomolyodott úgymond, kiégett belőlük az a tűz, ami tinédzserként még mindannyiunkban ott lobogott. Ez a tűz néha stimuláló, néha fájdalmas, de segít mélyen átélni a jót, a rosszat. Nem érzem ezt a tüzet a korosztályomban. A túl sok élmény megélése is kiéget, vagy a túl sok csalódás, nem tudom. De én még mindig gyereknek/tinédzsernek érzem magam, és nem fogok kertelni, a 18-20 éves lányok jönnek be. Múltkor kidobó voltam egy gimnazita végzős buliban, és atya ég... Azok a lányok teljesen elvették az eszem, nem tudtam terelni róluk a gondolataimat. Az illatuk, a mozgásuk, az arcuk, azok a lángoló lelkek, tekintetek. Becsületes vagyok, így nyilván nem fogok ilyen fiatal lányokra rányomulni, de borzasztóan vonzódom hozzájuk, miközben nekem 30-as nőkkel kéne próbálkoznom. De bennük semmit nem érzek. Olyanok számomra, mint egy sima kád víz. A fiatal lányok meg maga a pezsgőfürdő a létező összes esszenciával, sóval, illattal, fényjátékkal. Mint mondtam, nem érdekel, ki milyen okos, ki kinek a kije, honnan jött, miben jó, miben nem. Csak és kizárólag a lélek rezgése az, ami rám hatással van. Egyszerre vagyok szomorú, és lelkes, hogy ilyen szinten fel tudnak pörgetni ezek a lányok. Szerintetek ez elítélendő hozzáállás? Igazából, ha az is, nem tudok ellene mit tenni, ilyen vagyok, és nem fogok lázadni magam ellen. Annyit tehetek, hogy távolról csodálom őket.