Normális, hogy a korosztályom beli fiúk nem jönnek be?

Mindig azt gondoltam, hogy csak felnőttként lesz valakim, mert férfival szeretnék járni, nem pedig fiúval. És egyszerűen nem jövök ki a korombeliekkel, nem bírom, hogy mennyire gyerekek, meg hogy semmiben nincs kiforrott ízlésük, nem állnak a saját lábukon. De közben ez nyilván teljesen természetes, egy 17-18 évesnek miért kellene annyira felnőttnek lennie, csak egyszerűen engem mégis zavar.

Pedig én sem vagyok olyan hű, de érett, mégis dolgozom, tervezem a jövőmet, gyűjtök arra, hogy elköltözhessek suli után és igyekszem annyira önálló lenni amennyire csak tudok. Szóval nem azzal próbálok ,,lázadni’’ hogy mindenkivel lefekszem és bulizok, de közben ezt sem ítélem el nyilván, mert ez a normális ilyenkor gondolom. Emiatt bűntudatom van, hogy nem jönnek be a korombeli fiúk, de nem tudok mit csinálni, külsőleg, belsőleg a 25+ de inkább 30.

A munkahelyemen is ilyen emberek dolgoznak főleg (onnan pont nem tetszik senki, mert nagyrészt nők), és velük annyival jobban kijövök. Értelmesen el lehet beszélgetni, láttszik, hogy már van egy önálló életük és érett magabiztosságuk. Aztán bemegyek a suliba, ahol fiúk, akik után elvileg epedeznem kellene azon vitatkoznak, hogy kinek mekkora a farka és tankönyvekkel püffölik egymást, és olyankor annyira azt érzem, hogy na ezt én nem köszi. (Tudom, hogy mennyire általánosításnak hangzik ez, és értem, hogy van kivétel, de szerintem a nagy átlag csírájában öli a kivételeket, plusz hiába, a 17 éves fiúk kinézetre nem tudnak vonzani.)

Szóval, bár ezek alapján nyilván úgy tűnhet, hogy azért jönnek be 25, 30+ pasik, mert, hogy már felnőttek és nem buta kamaszok, de nem csak ez az oka (persze ez is nagyrészt), külsőleg is hozzájuk vonzódom csak. Ha valakit megnézek egy pillanatra, hogy de jól néz ki, arról, miután jobban szemügyre vettem 100%, hogy kiderül, hogy idősebb nálam. (Nem konkrétan a test tetszik meg általában, hanem a kisugárzás, a stílus, és a velem egykorúaknál az sosem olyan, hogy bejöjjön.)

De közben a legtöbb ismerősöm velem egykorú, ráadásul melyik normális felnőtt akarna összejönni egy 17 éves lánnyal, aki még gyakorlatilag gyerek. Mert igen, nyilván én is ugyanúgy gyerek vagyok mint azok akikkel nem akarok összejönni, ezért nem érzem, hogy jogom lenne rá, hogy elutasítsam őket. Nagyon rossz érzés, hogy csak azért nem tetszenek, mert annyi idősek mint én, pedig én sem vagyok más.

Tehát így szinte semmi esély nincs rá, hogy most rámtaláljon a szerelem, gondolom.

Szerintetek ez normális? Illetve lehet, hogy egy-két-három vagy öt vagy x év múlva már beérek és találhatok magamnak valakit, aki férfi és nem kisfiú?

Hogy akkor már normális leszek így ahogy vagyok? Van olyan, hogy valakinek ez csak felnőtt korában működik, mert csak az érett emberekkel jön ki?

17/L