Van itt olyan no, aki ismerkedne egy 43 eves nos ferfival? Nem csalnam meg a felesegem, csak egy kis izgalomra vagyom. Az is jo, ha mar beszelgetunk.

Én is értem, hogy mit akar!!!

53F

Hát igen, a családosoknál a gyerek megszületik valamikor 25-30 között, akkor az évekig olyan, hogy mindenki rájuk koncentrál, férj és feleségből apa és anya lesznek (és gyakran egymást is így szólítják, megfeledkezve arról, hogy messze nem apaként-anyaként habarodtak egymásba).

Közben anya leharcolódik (1-2 terhesség, súlyingadozás, nincs idő magára, fenti is maradnak kilók, el is kezd őszülni), munkába is vissza kell állni, megfelelni minden fronton. Apánál ugyanez, ha kiveszi a részét a gyereknevelésből, akkor meló után vágta haza, bevásárlás, ki sem tudja fújni magát, már nyomják a kezébe a gyereket, vagy ha nagyobbak, akkor gyere focizni, menjünk bicajozni, segíts a házi feladattal... Helyt kell állni a melóban, előre kéne lépni, ütközik karrier és család, haverokra nincs idő, mert a családdal is kell lenni. Vagy szarik az egészbe, akkor meg nem jó apa.

Aztán eljön kb. a 40 év környéke, gyerekek nagyobbacskák, otthon lehet őket hagyni, van idő magadra, apa-anya (férj-feleség) meg néznek egymásra, hogy hova lett az elmúlt 12 év, és ki ez itt a lakásban?

A nők egy része ekkor látványosan kivirul, van idő fodrászra, kozmetikusra, sportolni járni, festőestre, bort kóstolni. Férfiaknál dettó, haverokkal peca, konditerem. És apa is, anya is új impulzusok közé kerül, és néha elcsábul.

Hogy ezt hogy kezelik? Gátat szabnak, visszariadnak az eddigi élet felrúgásától, vagy félrekefélnek? Mit kezdenek akkor, amikor ez utóbbi kiderül?

Általában elválnak. Fordítva egyenesebb lett volna, de pár hónap mókázásért odadobták a becsületüket, kést döftek a párjukba, a saját gyerekeiket szar helyzetbe hozták (azazhogy hozta az, aki félrekúrt, ha csak az egyik tette).

Ez egy elég tipikus lefolyása a házasságoknak, nem véletlen a válások olyan magas aránya. Mintha annak a szövetségnek vége lenne ott, hogy na, felnőttek a gyerekek...

Szia! Valamilyen szinten átérzem a helyzetedet. Még úgy is, hogy én nem vagyok/voltam ilyen helyzetben. Viszont mivel ellentétes nemű két ember, benne van a lehetősége annak, hogy valamelyik fél egyszercsak többet szeretne a másiktól. Ez pedig számtalan bonyodalomhoz vezethet. Kivéve, ha csak egyetlenegy alkalomról lenne szó, mikor beülsz az illetővel valahova mondjuk kávézni. Bennem felmerül a kérdés: a feleségeddel miért nem tudsz erről a dologról beszélni. Hogy érzed magad, mire is vágynál úgy igazán? A gyerekeiddel mi a helyzet, ők sem mutatják ki feléd, hogy érsz valamit? Vagy a barátaid? Saját magad miért nem becsülöd? Azért, amit felépítettél, vagy amit létrehoztál?

És ami a legfontosabb: mit fogsz mondani a feleségednek, hová mész 1-2 órára? 40/N