Bele merjek menni egy párkapcsolatba egy olyan lánnyal aki otthagyott valakit értem? Ha vele megtette akkor velem is megteheti.

"miért, ha Neked esetleg véget ér egy párkapcsolatod, utána megint csakis szűz lányt keresel?"

Pontosan! Van még egy jópár 16-18 éves szűz lány, igaz ritkaság az ilyen kincs de megéri.

Mindenkit otthagynak 1-2x az életben.

Mit kell ezen ennyit filózni előre.

Élvezni kell azt ami szembejön és addig, amíg lehet. Azt meg, hogy meddig lesz jó, ugyse lehet előre kitalálni, lefixálni. Azt csak az idő tudja, nem mi.

Vagy müködik az egész magától és jó, vagy kitalálva, előre kirafináltkodva, hogy "mit kell tennem azért, hogy..." Blablabla, az nem önmagunk átadása a másiknak, hanem egy felvett színjáték.

"Mindenkit otthagynak 1-2x az életben."

Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy addig mi minden történt. És az se mindegy, hogy valóban csak 1-2 otthagyást kell-e valakinek megélnie, vagy inkább 10-20-at.

"Mit kell ezen ennyit filózni előre. Élvezni kell azt ami szembejön és addig, amíg lehet."

Ja, végülis az állatok is így csinálják és egész jól megvannak... Mi viszont kaptunk értelmet is. Akkor hát éljünk vele, nem?

"Azt meg, hogy meddig lesz jó, ugyse lehet előre kitalálni, lefixálni."

Lefixálni nem lehet, de tenni érte, hogy minél tovább jó legyen nagyon is lehet.

"Azt csak az idő tudja, nem mi."

Vannak dolgok, körülmények változásai, amiket nem tudunk előre, viszont van egy csomó minden, amit tudunk, és minél jobban ismerjük saját magunkat és a másikat, annál inkább alakíthatjuk úgy az életünket, hogy mindkettőnknek minél tovább jó legyen.

"Vagy müködik az egész magától és jó"

Nem, egyáltalán nem "maguktól" működnek jól a jó kapcsolatok. És ez nem is csak a párkapcsolatokra vonatkozik, hanem minden emberi kapcsolatra, ha belegondolsz. Tenni kell értük. Nagyon sokat lehet, és kell is tenni azokért a kapcsolatokért, párkapcsolatokért is, amelyek fontosak az életünkben.

"kitalálva, előre kirafináltkodva, hogy "mit kell tennem azért, hogy..." Blablabla, az nem önmagunk átadása a másiknak, hanem egy felvett színjáték"

Egyáltalán nem színjáték meg rafinéria az, hogy használjuk az eszünket, átgondoljuk, és átbeszéljük a másikkal, hogy "mit kell tennünk azért, hogy ...", aztán vesszük a fáradságot és meg is tesszük. Pontosan ez az "önmagunk átadása": áldozathozatal a másikért, a kapcsolatért azzal, hogy lemondunk dolgokról, ha úgy látjuk, hogy bár nekünk jólesne, sérülne tőle a kapcsolat. Nyilván nem kell mindig mindenről lemondania egyik félnek sem, hiszen akkor pont attól sérülne a kapcsolat, hogy mindketten túl sok lemondást élnek meg benne, de nagyon is "tenni kell azért, hogy ..." mindkét félnek.

27.

Igen van igazság abban amit írsz, de a mindent kibeszélünk, hogy tedd így, vagy viselkedj úgy (miattam, miattunk) és akkor lesz jó. Ezt minek ?

Nem kell megváltoztatni akarni egymást, a másikat, csak azért, hogy működjön egy kapcsolat, hosszútávon gombócnyelés lesz belőle.

Vagy szeretünk mindketten napfelkeltekor hamandeggs-et a teraszon reggelizni, vagy nem. Ha csak a másik kedvéért teszi meg ezt valamelyik fél, abba mi a közös öröm ? Ez csak apró példa volt.

"a mindent kibeszélünk, hogy tedd így, vagy viselkedj úgy (miattam, miattunk) és akkor lesz jó. Ezt minek ?"

Hát hogy minél jobban megértse egymást a két ember és így minél jobban tekintettel tudjon lenni a másik igényeire (is, miközben azért saját magát sem söpri a szőnyeg alá!). De nem ilyen "tedd így, vagy viselkedj úgy" módszerrel érdemes megbeszélni a dolgokat, szóval nem elvárások sorát kell ráönteni a másikra folyamatosan, hanem inkább oda kell figyelni egymásra és saját magunkra is egyszerre, és valahogy úgy inkább, hogy "amikor valaki (akárki, pl. te) azt csinálja, hogy X, az nekem - nem tehetek róla, így vagyok összerakva - mindig baromi rosszul esik (talán ezért és ezért, de az se biztos, hogy meg tudom indokolni, hogy miért), úgyhogy légyszi, ne csináld, ha nem muszáj, vagy legalább ritkábban, köszi", meg valahogy úgy, hogy "úgy láttam a múltkor, hogy amikor azt csináltam/mondtam, hogy Y, valahogy olyan fura képet vágtál... Nem tetszett? Ne csináljam többet? Szeretnéd, hogy ritkábban csináljam, vagy inkább olyankor, amikor te nem vagy velem?", stb.

"Nem kell megváltoztatni akarni egymást, a másikat"

Hát nem, ezt tényleg nem jó megpróbálni, mert mások tapasztalatai alapján tudni lehet előre, hogy nem fog sikerülni.

"csak azért, hogy működjön egy kapcsolat"

"Csak azért, hogy"? Ebből az jön le, hogy te csak rövid távban gondolkodsz, vagyis akármikor ott fogod hagyni a másikat, ha neked úgy lesz kényelmesebb rövid távon. Oké, csak tedd ezt egyértelművé már az elején, akkor mindenki tudja, hogy mire számíthat tőled.

Aki komoly, hosszú távú párkapcsolatra vágyik, az a saját, a másik és a kapcsolat igényeire is egyszerre próbál majd tekintettel lenni.

"hosszútávon gombócnyelés lesz belőle"

Gombócnyelés abból lesz, ha nincs elég kommunikáció, és/vagy ha nem elég őszinte a kommunikáció, hanem mindkét fél csak találgat, hogy vajon minek örülhet a másik meg minek nem, lemond dolgokról, és várja érte a hálát - ami nem jön.

"Vagy szeretünk mindketten napfelkeltekor hamandeggs-et a teraszon reggelizni, vagy nem. Ha csak a másik kedvéért teszi meg ezt valamelyik fél, abba mi a közös öröm ?"

Ha meg tudnak egyezni valami olyasmiben, hogy csak minden második napon/héten/hónapban reggeliznek így, abban az lesz a közös öröm, hogy egyiküknek sem kellett teljesen lemondania arról, amit szeret illetve nem kell minden nap elviselnie olyasmit, amit nem szeret - viszont mindketten örülhetnek annak, hogy maga a kapcsolat nem sérült, sőt, direkt erősebbé vált, mert plusz egy potenciális konfliktushelyzetet sikerült megoldaniuk, és ez későbbi (akár egyre nagyobb potenciálisan konfliktust jelentő) helyzetekben is erőt fog nekik adni, mert visszagondolhatnak majd arra, hogy de hiszen mi már annyi mindenen keresztülmentünk, annyi mindent megoldottunk és továbbra is kitartottunk egymás mellett, hogy most, hogy az a nagy kérdés, hogy hova menjünk nyaralni, vagy hol töltsük a szentestét, vagy milyen iskolába írassuk a gyerekünket vagy akármi, azt is meg fogjuk tudni oldani!

De ez csak akkor működik, ha mindketten egyetértenek abban (ami csak hatékony és őszinte kommunikációval derül ki egyértelműen), hogy az, hogy mit és hol reggelizzenek (vagy milyen autót vegyenek, vagy milyen színű legyen a konyha, vagy melyik városban éljenek, stb.), kevésbé fontos, mint maga a kapcsolat.

Ezért nagyon fontos már a kezdet kezdetén tisztában lenni azzal, hogy milyen elvárásaink vannak a másikkal szemben (annak tudatában, hogy megváltoztatni nem fogunk tudni senkit!) és megtudni azt, hogy megfelel-e a mi elvárásainknak: pl. ha mi csak vallásos családban tudjuk elképzelni az életünket, akkor akiről kiderül, hogy nem vallásos, az attól a pillanattól kezdve no go zóna, bármennyire szexi és intelligens, és humoros és elbűvölő is.

Ha pedig találtunk valaki olyat, akivel ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak és csak a kevésbé fontosabbak között vannak olyanok, amikben nem értünk egyet, akkor pedig ne féljünk elköteleződni.