Akinek folyton nincs jó kedve a magány miatt az ne is ismerkedjen?

Értem én, hogy jobban szeretjük a jókedvű, állandóan pozitív embereket, de a folyamatos visszautasítás, magány és az ebből kifolyó kilátástalanság, kiégés nem tesz boldoggá senkit. Egy kapcsolat sokkal boldogabbá teheti az embert.

Attól lesz valaki boldog aki jó környezetben él, van egy nagyon jó baráti társasága, szeretetteljes partnere, de akinek ez hiányzik nem boldog. Tehát legyen boldog az illető, de ahhoz viszont jobb körülmények kellenének ez ördögi kör. Aki nem tud boldog lenni a magánya miatt dögöljön meg egyedül?