Kedves társasmagányban elő nők, nektek hogy múlnak el az ünnepek?

Hát ha azt "társasmagánynak" lehet nevezni, hogy most megyek (egy órán belül kb.) 13 és fél kényszerkihagyás után szexelni valakivel, akkor én is társasmagányban vagyok/leszek.

Nem tervezünk hosszú távra mert nem vagyok egy korosztály. Annyira nem szerelmes őurasága, tehát nem repesek a boldogságtól - én sem vagyok szerelmes, csak van egy minimális vonzódás.

Valahogy tiszteljük, becsüljük egymás határait, segítjük valamennyire az élet nehézségeiben és elszórakoztatjuk egymást. Ennél többet nem hiszem, hogy várhatunk...

37-es válaszoló voltam.

Az elkeseredett 40-es válaszolóval pedig szívesen váltanék pár privátot - ugyanis KOMOLYAN ELŐFORDULHAT, HOGY ÁTOK(!) alatt van az élete.

Vissza kellett fordulnom MÁR HARMADSZOR(!)az elmúlt egy hétben a megkezdett útról. Kétszer közúti forgalmi akadály miatt, most pedig szó szerint csúszott le rólam az egész alsóruházatom.

Nem, nem tudok boldog lenni egyáltalán. Megint feldúltan fogok menni a randevúra, mert "valami", vagy "valaki" akadályozza az ember életének a normális kerékvágásban történő kiteljesedését.

Hiába mondja az a férfi, hogy: nyugalom, nyugalom, minden rendben lesz. De ha egyszer nagyon sok a balszerencsés "véletlen"? (Amúgy is sötét dolgok övezik ezt az egész találkasorozatot.)

Sajnos kevés volt egy lakásszentelés.

37-es és 42-es válaszoló voltam.

Én most nagyon félve várom a karácsonyt.

Hogyan lehet ezt az ünnepet társamagányban végigcsinálni?

#45

Igazad van, de felnőnek ők is idővel. Az enyéim már nagyok...

#43

Végülis sikerült?

Most jobb?

Boldog(abb) vagy?

#39

Az ignorált zöld üdvözletét küldi....

Milyen más így a karácsony is.

A hó helyett szomorúság borítja a tájat.