Kedves társasmagányban elő nők, nektek hogy múlnak el az ünnepek?

Társas magány...?

Ha "társas magány"-nak lehet nevezni azt, hogy egy férfi ismerősöm próbál újra "behálózni" (mivel érzékeli, hogy kiszerettem belőle a rossz tulajdonságai miatt,) akkor én tényleg most abban vagyok...

Nem tervezek semmit erre a húsvéti ünnepre. Ahogy esik, úgy huppan. (Inkább élvezem, hogy egy kicsit "húzhatom az agyát" ennek a pasinak.)

Szóval vannak "dolgok"...

Nekem 25 évvel ezelőtt kezdődött az első "pár"-kapcsolati próbálkozásom. (Nem sokáig tartott, mindössze 8 hónap volt.)

Nem irigyellek kérdező! Mi tart össze titeket ilyen sokáig?

4-es válaszoló vagyok.

Én férfiként mondom, hogy ez a probléma sajnos nagyon sok családot érint.

Így nem csak az ünnepek rosszak, hanem minden más hétköznapok is.

Az jó lenne, ha csak az a pár ünnep lenne rosz, de sajnos nem.

Én is éltem így nagyon sok évet, miután több mint 2 éve szakítottunk.

Csodálatosan éreztem magam egyedül, de az ellenkező nem az azért mindíg hiányzott.

Sokat böjtöltem, szomorkodtam, a szivemben soha nem adtam föl.

Most ennek köszönhetően úgy néz ki, hogy rám talált a boldogság. Kiabálni nem akarok, mert még nagyon az elején vagyunk, de eddig minden stimmel.

Kapcsolatban, de mégis magányosan, az szörnyű dolog. Mintha ketrecbe lennél zárva, és nem tudsz kiszabadúlni.