A nők egyáltalán veszik a fáradtságot arra, hogy ismerkedjenek?
Online társkeresőkön (pld Tinder) a férfiak - nők aránya kb 80% - 20%. Ezt kutatások/mérések állítják.
Ezt jómagam is leteszteltem. Nőként (magamat nővé alakítottam át egy appal) regisztráltam fel Tinderre. Érdekes módon már az első 5 percben +100 likeom lett, valamint kb 24 óra elteltével átlagban 3-ból 1 pasival akit a női kamu profilommal jobbra húztam, azonnal matcheltem. Pasiként ugyanez az arány, mondjuk 24 óra elteltével 5-10 like volt és jó ha 3-4 match jött össze napok alatt, míg a női profilommal a 3-4 match 1 perc alatt összejött átlagban!!! Nem mellesleg k@va jó ajánlatokat kaptam némelyik pasitól. Drága vacsora, elvinne filmforgatásra (filmrendező volt), szolgám lenne, stb.
Kutatások ugyancsak bizonyítják, hogy online társkeresőkön a férfiak alsó 80%-nak a nők alsó 22%-nál van esély, míg a nők felső 78%-a a férfiak felső 20%-ából merít. Tehát az átlagos nők(is) bőven a jó pasikra hajtanak, míg az átlagosnál helyesebb pasik nagyrésze beéri az átlagos, vagy még kevésbé attraktív nők társaságával.
Mind az élő, mind az online ismerkedésben jellemzően a férfiaktól "elvárt", hogy ők a nő felé nyissanak és valamilyen módon a nőt lenyűgözzék - tehát jó benyomást tegyenek. Nők oldalárol csak nagyon elvétve tapasztalom a kezdeményezési készséget. Humort, valamiféle szórakoztató nyitó szöveget meg aztán pláne nem tapasztaltam még nőktől ezekben az amúgy is nagyon ritka - a nő indítja el a beszélgetést - esetekben. Ezen felül a nők a humort, az érdeklődést is nagyon ritkán hajlandóak viszonozni. Legjobb esetben csak nevetnek (ha értik a poént), de amúgy teljesen passzívak.
Felnéztem puncs.hu-ra is. Ez egy társkereső, ahol gazdag - módosabb pasik kereshetnek maguknak nőt. Itt furcsa módon a Tinder és társain tapasztalt 80% pasi 20% nó arány, a pasinak kell kezdeményeznie, szórakoztatni a nőt, stb felállás nyomtalanúl eltűnt. A puncs.hu-n, nők vannak fenn ezrével, a nők csüngenek a pasikon és így tovább. Tehát minden fordítva van, mint Tinderen. Én is ezt tapasztaltam, pedig én a módos pasik legalsó kategóriájába estem (1 milla körüli havi jövedelem - ezt is ki kell írni az oldalon, de ez ott csövesnek számít) és így is könnyű volt ismerkedni.
Egy másik kutatás azt bizonyította be, hogy ha az ismerkedés nulladik fázisában (tehát most látják egymást életükben először) a két nem random kiválasztással párba állítva végig megy egy 28 kérdésből álló kérdőíven, amhol kölcsönösen válaszolgatnak egymásnak a formon szereplő kérdésekre, akkor nagyon nagy eséllyel fog kialakulni közöttük vonzalom, azaz lesz randi és akár össze is jönnek.
Nekem ezen ismeretekből (kutatások, cikkek, előadások) és a saját, illetve ismerőseim köréből szerzett tapasztalatokból az jött le, hogy a nők nagy része egyszerűen nem akar szélesebb spektrumon (társkereső, utca, idegenek) ismerkedni, hanem inkább preferálja a kényelmes - biztonságos megoldást (baráti kör, kolléga, osztály-, évfolyamtárs, ismerős arcok), illetve ha akar is ismerkedni, akkor is valamiféle tizedrangú prioritásként kezeli ezt az "ismerkedés" témát az életében és inkább kivár azokra a palikra akiknél tényleg nagyrészt minden klappol.
Engem tényleg csak az okok érdekelnek, nem akarok senkit hibáztatni. Mindenki csinálja azt, ami neki tetszik. Tudom, hogy társat találni a mai világban úgymond nem bír különleges élvezeti értékkel a sok más (Netflix, vlogok - podcastek, zene, gasztronómia, kultúrális programok, bulizás, stb) szórakozási - élvezeti értékkel összevetve. Tudom, hogy az ember egymagába is tök jól el tud lenni. Eszméletlen sok időtöltési lehetőség van, kapcsolatban lenni egy csomó hátránnyal is járhat az ember "szabadságára" nézve. Mégis azt mondom, hogy valami nagyon nem stimmel, mintha a két nem teljesen máshogyan lenne bekötve/programozva az ismerkedésben, legalábbis ami a felszínt illeti. Ugyanis ez a különbség, ez a felborult egyensúly azonnal eltűnik, amint a két fél kölcsönösen invesztál energiát egymás megismerésébe, ahogy erre a kérdőíves kísérlet is rávilágított. Szóval akkor mégis, mi a gond? Miért beszélünk el egymás mellett?
#10
Ennyire biztosan nem lehetsz ronda, hogy még az utcán is csak úgy elküldenek téged a férfiak... Súlyosan torz önképed van magadról, vagy valami más áll a háttérben
Ez a dolog azért van mert egy torz valóságot kapnak a nők az online társkeresőkön. Ugyanis teljesen felértékelődnek, egy átlagos vagy az alatti kategóriás is rendre sok like-ot kap mint amennyit ér mert a férfiak ott mindenre lőnek ugye.Ezáltal elszáll a többség magától, mert be van csapva hogy ő mekkora jó nő.Férfiaknál ugyanez csak fordított arányosan, szóval egy közepes kategóriás szarnak fog látszani online, és ez a személyiségére is negatívan hat majd.
Szóval srácok, irány ki a terepre live-ba ha rám hallgattok.
35f
Na ez mondjuk egy nagyon érdekes kérdés! Én úgy gondolom hogy ennek a nők társadalmi helyzetéhez is köze van, illetve a korukhoz.
Ha belegondolunk anno az ősapáink idejében a nőknek nem voltak jogaik. Így kénytelenek voltak minél hamarabb párt szerezni, hogy élni tudjanak. Még az ősemberek korában is hasonló volt a helyzet. Ugye a férfi alapjáraton egy erősebb testfelépítéssel rendelkezik, így ők vadásztak.
Manapság viszont a nők többé kevésbé egyenjogúak a férfiakkal szerencsére. Ennek viszont hozadéka az hogy nincsenek a férfiakra szorulva.
Tudom ez még kevés magyarázat, de most jön a lényeg: a férfiakba egy evolúciós ösztön a párkeresés, családalapítás. (Igen a nőkben is van ilyen, csak mi férfiak... Hogy is mondjam... Ösztönösebben akarunk gyerekeket csinálni... Vagyis az ahhoz szükséges dolgot...). Persze lehet azt mondani hogy a nő is ugyan úgy igényli az együttlétet, ami igaz is, de mégis a férfiban fejlődött ki ez az egész jobban.
Na most, emiatt a férfiak keresik az ösztönös igényei kielégítését kb minden percben. Nem nem mindig dugni akarunk, de kifejezetten keressük rá a lehetőséget.
A nők továbbra is igyekeznek arra menni, hogy fennt tudják magukat tartani (mint ahogy az mindig is volt), csakhogy már nincs feltétlenül szükség a férfira.
Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez tényleg így van, de valahol lehet benne igazság.
És a társkeresős tapasztalataim: lehet rajta párt találni? Igen. Exemet ott ismertem meg.
Férfiként nehéz még a középkategóriás csajok közül is matchelni? Igen, de nem lehetetlen.
És nőként sok bunkón át kell küzdeni magukat? Óóó, de még mennyire!
És emiatt részvétem a nőknek, hogy sok magát férfinak nevező alak ilyen módon,... Próbálkozik.
Apropó ez a puncsHu felkeltette az érdeklődésemet. Majd ránézek. Úgyis szükségem van egy kis önbizalomra most, kíváncsi vagyok hány lánynak mondhatom majd: "bocs, de kevés vagy hozzám"
25/F
15 vagyok
Én live-ban ismerkedek, sok nő talált meg azzal a munkahelyemen hogy hova lettek az igazi férfiak? Akik nem online szájhősködnek hanem élőben mernek próbálkozni? Ez adta a motivációt nekem...
Még témához annyit hogy 17# jól látja, egy nő simán eltartja magát, jól keres lakása van mire kellene neki a férfi? A szeretkezésen kìvül nem sokra mennek már velünk, önállóak mint mi. Éppen ezért sem érdeki már őket az ismerkedés.Nagyon ki kell tűnnöd valamilyen opcióval hogy nyerő legyél nála.
❎ Egy nagyon fontos tényezőt kihagytál a megfigyelésed/kutatásodból :
- Mi alapján kategorizálsz, és rangsorolsz ?
- Mi alapján átlagos egy nő ?
❎ Csak a kinézet alapján kategorizáltad ?
☢️ Egy embert(jelen esettben nőt) csak a külső alapján kategorizálsz ?
🔞 Egyetlen egy paraméter alapján rangsorolsz ?????
🚫 Nem lehet hogy itt kezdődik a probléma nálad, és a társkeresésben ?
🚻 Hogy társkeresésnél csak egyetlen egy paramétert/jellemzőt veszel figyelembe ?
❌ A külsőt ?! (és ezért van sikertelenséged társkeresésben?)
A saját kérdésemre nekem is van egy válaszom, amolyan elmélet féle, ami több aspektust is tartalmaz.
Először is, véleményem szerint a társadalmunkban magára a külső megjelenésre vonatkozó értékítéletünk egyszerűen eltolódott felfelé, azaz mindenki magasabbra teszi a lécet. Férfi és nő egyaránt. Ennek oka, hogy ma már elsősorban nem a közvetlen környezetünk irányából érnek az erőteljes impulzusok - benyomások emberekkel/arcokkal kapcsolatban, hanem a médián, reklámokon, szórakoztató audiovizuális tartalmakon keresztül. Sztárokat, modelleket, megnyerő arcokat, színes - izgalmas egyéniségeket látunk akármerre is nézünk kifelé. Aztán, amikor a figyelmünket a közvetlen környezetünkre fokuszáljuk, egyfajta kiábrándultság lesz úrrá rajtunk. Milyen szürkék az emberek, a boltos nem mosolyog úgy, mint az Amerikai filmekben, a gyerekek nem kacagnak olyan életvidáman, mint a joghurt reklámban... stb.
Az online társkeresők ugyancsak ezt a "felfelé eltolódott igények" effektust erősítik azzal, hogy a felhasználóknak folyamatosan az az élménye, hogy egy túlkínálatban "vásárolnak". Mindig van jobb fogás, mindig van szebb csaj/pasi. Senki se akar leragadni egy közepes szintű "terméknél", ha egy kis türelemmel kifoghat sokkal jobbat is. Aztán innen két út lehetséges, vagy valaki frusztráltságában otthagyja a boltot, hogy ő inkább akkor nem is vásáról, vagy fanyalogva, de beéri a "csak" közepessel.
Az utcán való ismerkedésnél szerintem a fő probléma, hogy ennek az egésznek nincs meg a kultúrája - etikettje. Először is mindkét fél borzasztóan mereven áll ehhez a kérdéshez. A nők azt képzelik, hogy a pasinál már nyert ügyük van azzal, hogy oda ment hozzájuk, hogy a férfi már biztosan "teperő üzemmódba" kapcsolt és innentől kezdve tehetnek/mondhatnak akármit, lehet bármilyen a személyiségük, mert már eleve nyert ügyük van. Sajnos a férfiak nagy része valóban így is megy oda... ami csak növeli ezt a fajta "rám akarja tukmálni a portékát" érzést. A másik probléma, hogy emberek képtelenek pusztán jó társaságként - beszélgetőpartnerként funkcionálni. Ma már mindenki átállt az egyirányú, passzív szerepben történő kommunikációra. Vlogokat hallgatunk, filmeket nézünk, cikkeket olvasunk és ezekből nyerjük ki magunk számára az érdekfeszítő tartalmat. A nagy beszélgetések, nívós eszmecserék már kikoptak a 21. századi ember szociális életéből. Ez azért gond, mert ha teszem azt, az utcán ismerkedek, akkor szimplán már az első pillanattól kezdve egyfajta nyűg leszek a másik számára, ha csak nem fullra bejövök az illetőnek. Esetlennek ható közeledés, érdektelen előadásmód, közhelyes gondolatok... sajnos a hétköznapi életbe is ehhez vagyunk szokva, így kommunikálunk otthon is. Éppen ezért a jelenlétemmel egy ilyen ismerkedési helyzetben nem töltök be semmiféle szociális - kulturális űrt a másik életében. Egyszerűen csak zavarok. Ez a nők reakcióiról is lerí sok esetben. Nem akarnak bevonódni bármiféle tartalmas csevejbe. Nem létezik a fejükben az az opció, hogy oké nem jön be a srác, de attól még válthatunk pár mondatot, megoszthatunk 1-2 értékes gondolatot, stb.
A másik ok pedig magának a szexualitásnak, a társas együttlétnek a felértékelődése. Igen, a szex nem a fő élvezeti cikk ma már, van mellette sok más is. Az meg, hogy legyen valakim, egyrészt nem szorulok rá nőként. Nincsenek vérmes ragadozók akiktől a férfinak meg kell védenie, nincs ádáz ellenség aki rám törheti az ajtót, bőven el is tudom tartani magamat egyedül is és amúgy meg marha jó vibriket árulnak a sex shopokban. Sajnos ezt a pillanatonként változó világot az evolúció/genetika nem követi le ilyen gyorsan, ami bizony jó sok frusztrációhoz vezet.
Szerintem minden felsorolt ok közrejátszik abban, hogy ez a fajta "válság" jelen van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!