Mennyire tehet tehet valakit tönkre lelkileg a hosszú távú magány?

Kérdező, nem katasztrófa a magány, csak aki ezt úgy ítéli meg. Én olyan családban nőttem fel, ahol folyton a perpatvar, kiabálás, remegő gyomorideg volt rajtam, de elköltözni nem tudtam. Ebből kifolyólag sosem nősülnék már meg, nem találom értelmét a családnak, sok család ilyen, csak az tartja össze őket, hogy vhol szexeltek és idővel jött a baba és kénytelenek együtt élni, de sok házasság, együttlét már pár év után felbomlik, ott is a sok viszály miatt.

Ezért én már nem is bánom, hogy nem vagyok nős, nincs kapcsolatom. De elköltözni nincs lehetőségem, ami a teljes nyugodt élethez kellene.

Szóval egyáltalán ne kudarcként ítéld meg a helyzeted, majd megtapasztalnád, milyen párkapcsolat, milyen a párod szüleivel, testvérével, rokonaival. Rájönnél, hogy semmivel sem jobb.

"Az öngyilkosságot elkövetõk mintegy háromnegyede férfi"

[link]

Azért az nem 95 százalék.