Kezdőoldal » Ismerkedés » Társkeresés » Mennyire tehet tehet valakit...

Mennyire tehet tehet valakit tönkre lelkileg a hosszú távú magány?

Figyelt kérdés
Gondolok arra hogy egyedül él, nincs párja és a munkáját is otthonról végzi valamint az ismerőseivel/barátaival is maximum egy héten egyszer találkozik pár órára. Azaz nincs kapcsolata emberekkel. Meddig lehet ezt bírni? Évek, évtizedek? Szerintetek egy nő vagy férfi bírja ezt jobban vagy bárkit megvisel az ilyen szintű elszigeteltség?

2021. júl. 13. 15:05
1 2 3 4
 1/35 A kérdező kommentje:
Bocsi a szóismétlésért a címben
2021. júl. 13. 15:06
 2/35 anonim válasza:

Egy héten 55 órát vagyok emberek között munka végett, hazaérek, ott vannak szüleim (igen, mamahotel, szégyen, költözzek el, blablabla). Velük beszélgetünk kicsit, és annyi. Haverokkal facen beszélgetünk, néha online gamelünk pár órát (kb 2 havonta 1 alkalom, mindig van, aki nem ér rá).


Az egyedül lét azt okozta, hogy néha ezt is sokallom, főleg a munkát, mivel egyedül békésebb. Mondjuk ezt főleg a munka okozta.


De közben mindig ott van a gondolat a fejemben, hogy kellene valaki, ezzel párhuzamosan pedig hogy úgyse volnék elég jó senkinek. Néha ezek a gondolatok felgyűlnek, és kb havonta egyszer sírva alszom el.


Szóval nálam konkrétan az a helyzet, hogy vágyom arra, hogy legyen valakim, akivel együtt elzárkózhatnánk a többi embertől.


26/F

2021. júl. 13. 15:21
 3/35 anonim válasza:
Bárkit megvisel a magány.. mikor anyumék elváltak, faterom 4 évig egyedül élt. Hiába járt be dolgozni, az anyja 2 házzal arrébb lakott, komolyan begolyósodott.. nem normális. Nem lehet vele normálisan beszélgetni,magának való lett teljesen. Bár azóta van egy párja akitől lett még gyereke, de már nem olyan mint régen.
2021. júl. 13. 15:21
 4/35 A kérdező kommentje:
3-as: Az érdekes mert én lassan 6 éve így élek, kisebb nagyobb megszakításokkal, és még tartom magam, bár már szerintem rajtam is kezd látszódni az elszigeteltség. 4 év az nem sok, de mindenki máshogy viseli, ezért is érdeklődöm.
2021. júl. 13. 15:48
 5/35 anonim válasza:
Így élek ahogy leírtad kb másfél éve. Elköltöztem egy vidéki városba, de akkor még heti 3x bejártam az irodába. A karantén óta viszont nem. A barátaim másik városban élnek, mindenki elfoglalt, ritkán találkozunk. Magányosnak nem érzem magam, mert sokat telefonálunk, illetve a hobbyk, az életem leköt. Viszont az biztos, hogy sokat változtam lelkileg. Ha huzamosabb ideig így marad, akkor akár maradandó károkat is okozhat szerintem. Pl. párkapcsolati ismerkedésben
2021. júl. 13. 15:57
 6/35 anonim válasza:

Ritkán járok emberek közé. Egyedül élek. A nők rendszeresen megalázták, tönkretettek... Elég volt a komoly kapcsolatokból... Sajnos, nem itthonról dolgozom...

Egy egész életet le tudok így élni!

Legszívesebben egy lakatlan szigeten élnék a pipijeimmel!

2021. júl. 13. 16:24
 7/35 anonim válasza:
Hasonló helyzetben vagyok, kivéve azt, hogy nem otthonról dolgozom. Mindig is nagyon erős voltam lelkileg, de most csúszok le a lejtőn. Iszonyat szeretethiányom van, amit azzal próbálok csillapítani, hogy lefoglalom magam mindennel amivel csak lehet. Egy percem se legyen gondolkodni. Sajnos ez csak pillanatnyi megoldás, hosszabb távon nem tudom mi lesz. Szóval bárkivel megeshet, bármikor. Attól félek csak, hogy egyszercsak elszakad a cérna és kárt teszek magamban. Eddig mindig egyedül oldottam meg a gondjaim, mert én hülye nem akartam puhánynak látszani. Most már nem fog menni, elfáradtam.
2021. júl. 13. 17:08
 8/35 anonim válasza:

Ez egyénfüggő, sok ember képtelen akár 1 nap barátok nélkül lenni, van aki meg ezt szereti, az egyedüliséget.

Nekem akkor volt barátom, amikor közösségbe, főleg suliba jártam. Meg dolgozni. Amióta egyiksem, leszázalékoltak, kutyát sem érdeklem, nem találnak érdekesnek, ez van. Nem gyötröm magam, nőm sosem volt, totál érdektelennek tartanak a nők, van választék bőven, engem 1 kivételével senki nem akar, pedig tettem érte.

Igazából nem is érzem, hogy nekem hiáányozna a társ, társaság.

2021. júl. 13. 17:17
 9/35 anonim válasza:

Egyedül èlek saját lakàsban, egy olyan vàrosban , ahol nincsenek baràtaim. Munkahelyemre màr több mint egy ève nem járok be.A barátaim nekem is màs vàrosban èlnek, jobb esetben 2 hetente egyszer talàlkozunk.Azok közé tartozom akik nagyon-nagyon jól bírjàk a magànyt.


Nemrèg volt egy randim, és teljesen àtèrtèkeltem az èletem - hu 4 fal között élek , építettem az ekzisztenciàm, és màr el is felejtettem milyen lenne ha nem lennèk egyedül


A csaj nem jött össze (ő:legyünk baràtok, èn: köszi, de inkább magàny ) - de iszonyat trip volt a fejembe, és újra elkezdtem èrezni pl a magànyt is. Szvl vigyázzatok magatokra mert nem normàlis àllapot!

2021. júl. 13. 18:07
 10/35 anonim válasza:

Én 39 vagyok, férfi, és világ életemben egyedül éltem.

Ez van, megszokható.

2021. júl. 13. 18:38
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!