Mennyire tehet tehet valakit tönkre lelkileg a hosszú távú magány?

Én ha nem a szüleimmel élnék, akkor magányban élnék. 40 évesen nem volt semmilyen kapcsolatom, pedig már általános iskolában is udvaroltam, meg középsuliban. De dizsibe is gyakran jártam, ahol rossz volt nő nélkül hazatérni, mert senkinek se jöttem be.

Amúgy sok ilyen 30,40es pasi van, akik senkinek se kellenek és mamahotelben laknak vagy vmi szolgálati lakásban.

Engem csak a testem miatt szokták a nők "megkívánni". Átlagos arcom van, de a testem tökéletesre kidolgozott. A testemet szerették a barátnőim is, nem engem...

Így is fél év volt a maximum - az is csak egyszer...

Mindig csak azért kellék egy nőnek, hogy növeljem az önbizalmát azzal, hogy egy izmos pasit fel tudott szedni...

Vagy azért kellék nekik, mert kívánatos testem van. Dugni jó vagyok...

18 évesen kezdtem el edzeni. Azelőtt észre sem vettek a nők... Ha nem lenne ilyen kidolgozott testem, biztos vagyok benne, hogy a mai napig szűz lennék... Pedig már 29 éves leszek...

Szerintem a magány nemtől függetlenül mindenkit megvisel.

Az ember társas lény.

Az egészséghez szükséges a közösségi lét.

Egy életet le lehet így húzni, ha adott ember ebből nem próbálkozik, vagy esetleg nem tud kimozdulni.

Az idegrendszernek nem használ, az tuti.

Az emberi érintkezések állítólag immunrendszert is erősítik: pl. :ölelés, puszi

Nyilván az emberek zöme már csak a szexuális együttlét miatt sem bírná ki huzamos ideig. De aki extroveltált, az tényleg megbolondulna egyedül. Meg ugye a társadalmi nyomás, szülői nyomás, baráti nyomás is hajtja az embereket, hogy párkapcsolatot, házasságban éljenek.

Akiknek meg nem jön össze, az kudarcnak és önmagát kisebbnek érzi.

Én nem. Én egy tengerparti házban tényleg boldogan elélnék ezután.

28

Szerintem a férfiaknál a nők erősebbek.

És a férfiak úgy meg tudnak keseredni, mint ahogy azt a kommented is mutatja.

Szép, érzelemdús kifejezéseket használsz. Duzzogsz sértetten, mint egy gyerek:))))