Már egy ideje magányosnak és elveszettnek érzem magamat, hol a kiút ?

Annyira magányos vagyok, hiába vannak barátaim akikkel jóba vagyok hülyéskedünk rengeteget dumálunk de én mégis egyedül érzem magam, külsőleg nem is lehet észrevenni rajtam.

Már egy csomószor megkaptam, hogy "Nem is gondoltam volna, hogy neked ilyen próblémáid vannak."

Mások határozottnak látnak mintha engemet az égvilágon semmisem zavarna.

Pedig rengeteg dolog miatt aggódok feleslegesen.

Régóta vágyom már egy társra aki iránt úgy tudom érzni magam, hogy tartozom valakihez valamilyen szinten akarom, hogy elkötelezett legyek valaki iránt. De én egyszerűen annyira megerőltetőnek tartom, hogy bárki felé is közelítsek sokkal jobban szeretem ha egy adott illetővel nem úgy beszélek, hogy ráírok hanem csak random összefutok és jól elbeszélgetünk ezt persze folytatva messengeren vagy bárhol, csak egyszerűen annyira hülyének érzem magam, hogy valakire rá kell írjak hosszú idő után a semmiből csak úgy.

Tudom magamról, hogy néha vannak mélyponjaim és megerősítésre van szükségem.

Mert mindig csak a reményből merítek erőt, hogy egyszer majd csak eljön az én időm és ezért nem állhatok meg.

Ha tudnám magamról, hogy van valakiért éljek és küzdjek, az számomra egy hatalmas löketet adna az életemben, mert tökre úgy érzem magam, hogy csak elvesztegetem magamat.