Nagy probléma az embereknek ha a másik fél láthatóan beteg?

Ne a filmekből indulj ki! Azok 90%-a egy valóságban teljesen irreális eseménysort mutat be, tökéletes életű tökéletes szereplőkkel, akik között a végén minden problémamentes és tökéletes lesz. A valóság nem ilyen. A valóságban nem szupermodell minden gimis csaj, nem néz ki 25-nek minden negyvenes nő, az élet soha nem problémamentes, és nem attól lesz valaki jó társ, hogy ő a legjobb fenekű táncoslány, vagy a legkigyúrtabb kosárlabdázó fiú.

A szerelem pedig az elfogadásról, és egymás megbecsüléséről is szól. Nyilván vannak olyan dolgok, amik valakiket zavarnak. (Valakiket meg nem.) Nem leszek álszent, lenne olyan betegség, ami tudna zavaró lenni a potenciális partnerben. Mondjuk egy eltorzult arcú, félszemű, Down-szindrómás lányt nehezen tudnék a társamnak elképzelni. De vak lánnyal már egyszer majdnem összejöttem, és nem zavart az állapota.

Neked mi a konkrét problémád egyébként? Mert baj és baj között is van különbség, ahogy tikk és tikk között is a tourettesek között. Egyszer találkoztam kamaszként kiabálós tikkel egy buszon, az nagyon ijesztő volt számomra, de nem ültem el az úr mellől, ismertem a betegséget, az első ordítás után láttam a reakcióját amiből tudtam, hogy miről van szó.

Egyébként pont ne az alkonyatot nézd, hanem pl a randi kihívásokkal című műsort. Abban vegyesen vannak szellemileg sérült, illetve valamilyen betegségben szenvedő /és ezt szégyellő/ emberek akik társat keresnek. Jó műsor, főleg aki hasonló cipőben jár

Férfi vagyok, és nem vagyok tökéletes: ismerem a dörgést rendesen, így sajna igen:

"Nagy probléma az embereknek ha a másik fél láthatóan beteg", és pont a végére.