Miért ilyen nehéz találni még diplomával is valakit?

Nem a világgal van baj, hanem veled.

Illetve: de, vannak bajok a világgal, mindig is voltak; de te nem ezért vagy egy párkapcsolati csőd.

De kifejtem, ha nem vagy lusta olvasni. (Diplomásként talán ez nem rettent el.)

Nos, mi a helyzet a diplomával? Mit is jelent a diploma? Azt, hogy egy adott szakterületet magas szinten ismersz és művelsz. (Persze, a rendszer nem tökéletes, van, hogy oda nem illő léhűtők is kapnak diplomát, de azért 90%-ban elmondható egy diplomás emberről, hogy az adott szakterületen nagy tudással bír.)

Nem osztom azt a véleményt, hogy a diploma csak lexikális tudás (=memória) lenne. Talán csak bizonyos szakok. De mondjuk egy mérnöki szak, ahol komoly számításokat kell végezni, vagy egy programozó szak, ahol algoritmizálni kell, az távolról sem csak memória.

De ettől még nem lesz senki emberileg másabb. Való igaz, hogy a tudásnak, végzettségnek, és a különböző elismeréseknek lehet vonzerejük. De nem ezért fog valaki szeretni, vagy sem. (Illetve aki igen, az azért távol áll az őszinte szerelemtől.) Egy informatika alapszaktól nem lesz megnyerőbb a stílusod, nem leszel szerethetőbb, és ettől nem lesz több nő a környezetedben.

(Zárójeles megjegyzés: ironikus, hogy leszólod az aranyásó nőket, egy mondattal később meg arra panaszkodsz, hogy neked egy ilyen sem jut.)

Ami viszont taszító, hogy első blikkre frusztrált, komplexusos vagy. Ha egy nő ezt a bemutatkozást olvassa, nem arra fog következtetni, hogy "na, ez egy szimpatikus, jó fej pasas", hanem arra, hogy "itt van ez a felszínes szerencsétlen, aki azt várja, hogy a diplomájáért körülrajongjam". És mielőtt belekötsz (bár egy diplomásnak már illik egy szöveg mögöttes tartalmát is megérteni), nem, nem mondtad ezt így szó szerint sehol, de attól még aki olvassa, annak ez lesz tőle a benyomása. Egyébként az ilyen betűhuszárkodás, amikor körülírsz valamit, majd megsértődsz, hogy te konkrétan azt nem írtad le, az felettébb taszító jellemvonás.

A másik dolog: talán le kéne szállni a magas lóról. Lehet, hogy itt nem volt mindenki a legkedvesebb, de azárt ácsi... Egyik pillanatban sírsz, másik pillanatban meg darab kakának nézel? Elárulom: ez sem tesz szimpatikussá.

Harmadrészt: nem, nem a vélemény az, ami megnehezíti a társkeresést. Hanem a csökönyösség és a kompromisszumképtelenség. Nekem is van véleményem majdnem, hogy mindenről. Mégsem okzott ez gondot a társkeresésnél. Miért? Mert nem fogom a véleményemet ráerőltetni a másikra. Ha meg olyan véleményről van szó, ami alapvetően teszi lehetetlenné a párkapcsolatot, akkor egyszerűen továbbállok, és keresek olyat, akivel megvan az összhang.

Összegzésként: én azt javaslom, hogy magadat fejleszd! Ne csak a küzdősportokra, hanem az önismeretre, empátiára, EQ-ra is gyúrj rá! És valahogy békülj ki magaddal!

"Sok csendes, szelíd és magányos lány van - aki nem riszálja magát nyilvánosság előtt, sőt inkább elbújnak - őket fel kell kutatni, meg kell találni és meg kell hódítani."

És a mai fiúkák többségét pont ezek hagyják a leginkább hidegen. A kérdező sem fog ránézni egy ilyen lányra sem, neki a Kardashian-baba kell, mert az a tanulmányi teljesítményéért meg a pénzéért "jár". Lényegében eltarthat egy luxusprostit (igények kölcsönös kielégítése, ilyen nőnek a pénz kell meg a drága ajándék, a férfinak meg szex, lényegében ugyanott tartunk: anyagiakkal fizet a szexért).

#41: Szét adlak! Ott az igazság és érthetően teljesen!

Mellesleg kérdező, ez fájni fog, de: Hamarabb ismerkedem egy szakmunkással, akinek van munkája (mindegy milyen fizetéssel), de emberileg nagyon ott van a szeren és szívből tud szeretni, mint azzal, akinek 3 diplomája van és ilyen "fasza gyerek" személyisége, mint neked.

Megjegyzés: Exem unokatesója diplomás(ha jól emlékszem fizikusi területen) és oda tette a tészta vizet a begyújtatlan gázra, majd várta, hogy megfőjön a hidegvízben.

Szóval... XD