Szociofóbiám van?

Szóval, egészen kicsi koromban kezdődött, egyszerűen képtelen voltam normálisan kommunikálni ismeretlenekkel már az oviban

is, amikor kérdeztek valamit csak bólogattam. Nem mertem beszélni.

Csodálkoztak az óvónők amikor néha használtam az IGEN vagy a NEM kifejezést. Akkoriban azt mondták ez lámpaláz amit majd kinövök de az iskolában sem javult a helyzet. Feleltetéskor inkább azt mondtam hogy nem tudom az adott verset, és hogy nem tanultam meg, csak hogy ne kelljen szavalnom. De amikor rá vettem magam, nyilván mert nem akartam megbukni. Olyan gyorsan hadartam el mindent hogy az hihetetlen. Full Eminembe nyomtam :'D

Viszont viccet félretéve nem olyan rég jöttem rá hogy ez egy komoly dolog.

És MA azaz már felnőtt koromra borzasztóan zavar.

Szinte senkivel nem találom meg a közös hangot, Félek attól hogy valami kínosat mondok. Az ismeretlen emberek közelsége nyomasztó számomra, ha feltesznek egy alapvető kérdést, annyira zavarban vagyok hogy képes vagyok rosszat mondani egy olyan kérdésre amire már 5 évesen is tudtam a választ. Vagy azt mondom hogy nem tudom, csak azért hogy ne kelljen beszélnem. És ezek a szituációk azok amik által tudatlannak is gondolhatnak.

Hiszen egy egyszerű kérdésre is képtelen vagyok válaszolni, Le blokkolok és szorongok. Félelemérzetem van a nyilvános beszédtől, attól ha figyelnek, és ez a koncentrációs képességemre is kihat.

Félek hogy kínos helyzetbe kerülök, de épp ezzel kerülök a legkínosabb helyzetekbe.

Nincs sok barátom de szerintük okos vicces és megértő lány vagyok, de idő kell az ismerkedéshez és ahhoz hogy bárki előtt megnyíljak, ezért a Párkapcsolat témát inkább hanyagolom. Nehéz velem ismerkedni... Kapcsolat elején nem tudok önmagam lenni és az említettek miatt nehezen megy a kommunikáció. Nem tudom hogyan mentsem meg magam ezektől a zavart állapotoktól de pszichológust nem akarok.