Fogadjam el, hogy semmi sem segít a szociofóbiámon, vagy próbálkozzak?
25 éves lány vagyok. Rengeteg orvost, pszichológust, terápiát, gyógyszert megjártam.
Minden emberekkel való interakciótól félek.
Jelenleg egész nap itthon vagyok, mert nem merek kimenni. Külföldön élek a szüleimmel, 900 euro segélyt kapok, ami végülis úgy, hogy nem kell albérletet fizetnem elegendő. Nem is költök, mert nincsenek barátaim, se nekim. Szinte csak itthon vagyok. Most sem láttam hetek óta embereket.
De ezt nem élvezem. Szenvedek. Szeretnék munkával pénzt keresni.
De szocifóbiásan se képzésre, se munkahelyre nem tudom elmenni. Van még értelme küzdeni, vagy fogadjam el, hogy leszázalékolt maradok, aki társ és munka nélkül él élete végéig?
Kb 15 éves korom óta küzdök ezzel. 25 vagyok jelenleg. Van-e még értelme újrakezdeni az életet, ha sikerülne meggyógyulni? Mindent a nulláról?
Biztos kapok majd lehurrogást, de aki nem volt olyan helyzetbe, hogy sírógörcs jön rá ha telefonálnia kell, vagy retteg attól, hogy emberek közé kell menni, nem mer megszólalni, aki nincs depresszióban, az nem is értheti.
Én sem élvezem! Ki akarok szabadulni. A kérdés inkább az, hogy van értelme ennyire akarnom, ha egyszer nem megy? Nagyobb lenne a lelki békém ha elfogadnám, hogy nekem ez az utam?
válasza:Én is ugyanezzel küzdök.
Egy darabig kb 25 éves koromig olyan volt mint ha javulna, de most hogy 30 vagyok, határozottan azt érzem hogy egyre rosszabb.
Ma is több ügyet el kellett intéznem, de már tegnap görcsben volt a gyomrom emiatt..
Éééés rendszerint sikerült is hülyét csinálnom magamból..
Bementem az xy cég irodájába majd hirtelen mindenki rám néz hogy mit szeretnék, én meg hirtelen úgy lefagytam hogy alig bírtam megnyikkanni...
Majd remegő hanggal elmondtam hogy mit szeretnék, azok meg néznek hogy ezzel meg mi van.....
Legszívesebben ott helyben elástam volna magam, annyira ciki volt..
Telefonálás dettó. 20 percig sétálgatok fel alá mire lemerem nyomni a hívás gombot, ha meg engem hívnak és meghallom a csengőhangom kb frászt kapok..
Én már totál lemondtam arról hogy ez valaha is javulni fog..
F
válasza: válasza: válasza:Nem azt mondom, hogy mintaértékű az étrendem, de nem eszek rossz dolgokat. Sok zöldséget, gyümit, halat eszek.
Jól beszélem a nyelvet. Nem azzal van a baj. Home office-ben is másokkal dolgozol, csak otthonról. De ugyanúgy telefonálsz. Volt már ilyen munkám, meg bejárós is. Egyikben sem tudtam megmaradni.
1-es, pont azért írtam ki, mert ma én is egy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültem, csak hívás közben. Elment a hangom és hirtelen nem tudtam mit mondjak, így leraktam. Nagyon bepánikoltam.
Kettes. Igazat is adok neked és nem is.
Valóban nem más külső szemmel egy idegennel való kommunkáció, hisz ugyanúgy beszélned kell. Ugyanúgy elmondhatod a véleményedet, mert ugyan olyan ember vagy, mint ő. Én ezekkel nagyon is tisztában vagyok.
Mégis, egy belülről jövő szorongás felülírja ezeket. Rettegek, hogy valami butaságot mondok, megbántom, rosszat gondol rólam, olyat mond amire nem tudok frappánsan válaszolni és emiatt hasznavehetetlen vagyok az ilyen helyzetekben. Nem tudom magam egy szinten elhelyezni egy idegen emberrel, vagy egy távolabbi ismerőssel, aki nem a családom része. Ezt úgy képzeld el, ha látok egy ismerőst, inkább lefordulok egy kerülőútra, mert rettegek attól, hogy mi lesz ha levegőnek néz és nem köszön rám/ nem köszön vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!