Akik megunták a társkeresést,miért untátok meg?Miért nem akartok senkit magatok mellé?

Akikkel eddig találkoztam, azokkal nem passzoltunk. Amíg tudják használni a másikat, addig használják, utána nem kell, eldobják mint egy kifacsart citromot. Én meg így kidobhatom az együtt töltött hónapokat, éveket a kukába. Nem ezt sajnálom, hanem azt, hogy elvesztettem, akit szerettem, és hogy már nem tudom ugyanonnan kezdeni a társkeresést mint előtte. Sérülök folyton, hibázok én is.

A kiindulópontom, hogy az örökkévalóságra tervezek a másik féllel, áldozatot is képes vagyok hozni, erőn felül tenni. Ilyen vagyok, teszek a közös jóért, amely kettőnk közt van.

Ha adódik alkalom, akkor igent mondok a meghívásra, egy teára, kávéra.

Nem kergetek álmokat, ideálokat, mert mindenkiben van mit szeretni. Most jobb egyedül, rá kell jönnöm, hogy mi bennem a szerethető.

Mondhatnám, hogy meguntam, egy kicsit, egy időre, aztán majd jobb lesz.

Tudod, lehet sokan akarnak, de belefárad az ember abba, hogy aki fél évig kereste minden nap, adnál neki egy esélyt de talira sem jön el.

No meg beszélj a bajaidról: ez nem hiszti, de ha kell egy ok már az..

Ha meg nem beszélsz a bajaidról miért nem mondod el..

Ha rákérdezel valamelyiknél hogy akar e beszélni egyáltalán mert látod hogy nem, még azt is megkapod, hogy akkor hagyj itt te is (szerintem itt már dugnak is valakivel sokszor xd)

És igen, legtöbb embernek ami van problémája azt nem tudja megoldani, máskülönben nem lenne problémája. Lehet valakinél kész vicc, de mindenkinek más a maga baja.

Tudod néha van aki megért, de lehet te nem veszed észre? Én is ismerkedtem olyan lánnyal, aki arra panaszkodott, hogy manapság senki nem értékel xy dolgot, azt is pont nekem aki azt az xy dolgot még műveli is, néha nem látjuk ami előttünk van.