Hölgyek, van aki elkísérne 1 hétre Észak-Koreába?

Az ismerősöd nem a leghitelesebb forrás ezek szerint. Igen, valóban vannak dolgok amiket le kell adni a határon belépéskor, azokat elveszik és kifelé visszaadják. De kicsit kiszínezte a sztorit az ismerősöd. Persze hiába írom ezt, mert neked ő lesz a hiteles.

Mi lenne ha te olvasnál és kérdeznél utána a dolgoknak és nem csak egy ismerős meséjére hagyatkoznál?

Köszi, már hogy a jó utat.

Nem teljesen tartozik ide, de most is bebizonyosodott hogy olyan országban élünk, ahol az emberek azt mantrázzák amit hallanak a tévében, amit olvasnak a neten, amit a haver mondott, ezeken kívül más igazság nem is létezhet, mert mondták, hallottam, olvastam vagy valakinek a valakijével történt stb.

És most következik a komoly kérdés, ami költői, nem kell rá válaszolni.

Valaki tényleg azt gondolja, hogy aki komolyan ebbe az országba szeretne utazni, az nem néz utána a dolgoknak? Komolyan azt gondoljátok, hogy a vízum igénylése során nem monjdák el legalább százszor hogy mik a beutazás feltételei, mit ne vigyél, mit ne hozzál, mit ne csinálj ott? Nem értem hogyan lehetnek egyesek ilyen szűk látókörűek, hogy ezt feltételezik. Három nagykövetséget hívtam fel hogy érdeklődjek, persze nem árt a biztos nyelvtudás, mindenhol kérdés nélkül elmondták, hogy mire lehet számítani, de lehet kérdezni is. Aki pedig ilyen ország esetén nem kérdez, hát...

Persze aki nem hajlandó betartani a szabályokat az magyarázkodni fog a belépéskor, elismerem ott vissza kell venni a nagy arcból, annak aki ilyesmire hajlamos. Aki pedig nem érti a szabályokat, vagy azért mert nem beszéli a nyelvet, amelyiken a nagykövetségen tájékoztatják (egyébként az angol működött a kínain, osztrák és indiain is) vagy nem képes felfogni, annak valóban nem ajánlott

Szóval nem annyira gáz a dolog mint ahogyan sokan gondolják.