Mit gondoltok egy olyan emberről, akinek 32 évesen nem volt még semmilyen kapcsolata?

Szerintem a legfőbb kérdés, hogy ez a helyzet megfelel-e az igényeinek vagy sem. Ha erre vágyik, akkor rendben van. Téma lezárva.

Ha nem erre vágyik, mégis így van, akkor a következő kérdés, mit tesz ezzel a helyzettel. Úgy gondolom, ilyenkor fejlődni szeretne, hogy változtatni tudjon, csak nem tudja a módját.

Ha ilyen barátom lenne, akkor azt javasolnám, hogy keresse meg a számára megfelelő környezetet, amelyben fejlődhet. Tud segíteni például, ha olyanokkal találkozik, akik vele azonos hobbit űznek, és tudják értékelni az ő tevékenységét is az adott téren.

Jó lehet még pszichodráma csoport, terápiás konzultáció, ami számára rokonszenves, és segíti a kibontakozásban. Messzire érdemes kerülni viszont ezobio sarlatánokat, kamucoachokat, életmódgurukat, családállítókat. Egy pszichológus viszont sokat segíthet a fejlődésben.

Szintén segíthet, ha megszabadul a lekezelő, csicskáztató, bántalmazó emberi kapcsolataitól, amelyek folyamatosan rombolhatják az önértékelését, és csak azokat tartja meg, amelyek inspirálják, elfogadják, megerősítik, és őszinte visszajelzéseket adnak.

Az illető értékét nem csökkenti a helyzet, és nincs baj a fejében sem. Viszont, ha változtatni szeretne, akkor keresse meg a módját.

Tudom őket ajánlani: [link]

És egy podcast adás a szakember keresés kérdésköréről: https://www.youtube.com/watch?v=kPF73GuzVMs