Nincsenek barátnőim, a férjem és a gyerekeim a mindenem, de rajtuk kívül szinte semmilyen szociális kapcsolatom nincsen, megszenvedhetik ezt a gyerkőcök? Boldognak látom őket, de lehet így boldog gyermekkoruk, ha az anyjuk ilyen introvertált?

Ha nem tiltod (fogod tiltani) őket a kortárs kapcsolatoktól, akkor nem.

Persze erőltetni sem szabad, hogy "ha már ti nem, akkor ő menjen társaságba", ha akar, ha nem.

Mekkorák a gyerekek?

Ha már legalább óvodások, akkor bátorítani kell őket, hogy barátkozzanak másokkal. Ha hívják őket a barátaik magukhoz, akkor vidd el, ez alkalom a szülőkkel való beszélgetésre is. Ha gyereked kéri, hogy kis barátja eljöhessen, engedd neki. Születésnapot rendezhetsz neki, amire biztasd, hogy hívja meg óvodából azt, akivel jóban van.

A másik: rokonok nincsenek? Mi rokonokkal járunk össze, velük ünnepeljük közösen a névnapokat, születésnapokat. A gyereknek ez is példa. Ha vannak hasonló korú unokatesók, és nem valami nagyon elferdült nevelést kaptak, akkor ők is jó játszópajtások lehetnek. És adott esetben természetesen nem kell alkalom ahhoz sem, hogy a gyerekek egymással találkozzanak.

Tehát a lényeg, hogy a gyerekedet engedd másoknál lenni, ha szeretné; ill. engedd nálatok lenni mások gyerekét, ha a tiéd kéri.

Tapasztalatom szerint a házasságnak, életnek lehetnek olyan szakaszai, ahol nem árt, ha valaki máshoz is tudsz fordulni, kívülről látni magatok a házastársadon kívül. És nem biztos, hogy jó, ha csak valamelyikőtök anyósa az :)

Ha a férjed nyitottabb, most simán szenvedhet attól, ha az életébe épp nem fér bele fenntartani a kapcsolatait. De van ilyen, ez később változhat, amikor újra belefér.

A gyerekeknél meg hát attól függ, milyen személyiségek. Engedd őket azok lenni, akik. Ha ők se szeretnek annyira haverkodni, ne erőltesd azért, hogy nehogy úgy járjanak, mint te. De ne tiltsd őket, ha ők meg extrovertáltak lennének - pl. ha szeretnének ők is (vírus után) házibulit, akkor ne arra gondolj, hogy te utálni fogod, hogy bazsalyogni kell majd a szülőkkel. Szóval csak ismerd őket és ebben próbálj a kedvükre tenni.

Én is hasonló vagyok. Ne aggódj. Nekik lehessenek kortárs kapcsolataik. Nyilván a szülőkről veszik a példát, de nagyon sok introvertált nőnek van extrovertált gyereke.

Én amúgy arra készülök, hogy egy kicsit megerőltetem majd magam. Terhes vagyok, de igyekszem nyitni kisgyerekes kolleganők felé.

Nekem is inkább jó ismerőseim vannak. Igazából jól tudok beszélgetni emberekkel, csak közel engedni nem. Vagyis nehezen. Vannak jó barátaim, de velük pont nem tudok napi szinten találkozni, csak 1-2 havonta.

Szerintem önmagadat add és vállald. A gyerekeknek ez a legjobb.

Én így nőttem fel. A szüleim utálták a nagy családi összejöveteleket, barátaik nem voltak. Mindig irigyeltem az alattunk lakó lányt, náluk mindig mozgalmas összejövetelek voltak, rokonok, barátok stb.

Én nagyon extrovertált lettem, imádtam pörögni, most meg szeretek kert partykat tartani, vagy csak úgy áthívni a barátaimat. A mai napig nem értenek meg a szüleim. Apám konkrétan este 10kor lelépett az esküvőnkről, mert 9kor kezdődött a tánc és neki az már sok volt meg a zene is hangos. Nem sértődtem meg, mert ismerem, de tény hogy fura. Meg régen mindig azt mondogatta, hogy felesleges annyi energiát a barátokra szánni. Szóval nagyon más világ vagyunk ők meg én...