Vannak itt olyan emberek, akik ki tudtak törni a "nem találok senkit" ködből?
Olvasgatva egy-két népszerűbb kérdést itt, ebben a témában(barátkozás, magány és társkeresés), rájöttem, hogy általában a válaszolok között megjelennek olyan emberek, akik állandóan ilyeneket írnak:
-Legyél ápolt
-Legyen pozitív a mentalitásod.
-Legyen valami hobbid
-Legyél aktív a közösségben
...és akkor nem lesz probléma a társ/barát találás.
Nagyon érdekelne, egy-két olyan sztori, ahol tényleg az ilyen "mindenhol" előforduló megoldások bejöttek.
Köszi, hogy mindezt leírtad.
Egy valami még mindig érdekel a "sztorid-al" kapcsolatban, anno azokban a könyvekben mit olvastál?
- Csináld azt, ami szeretsz
- Legyél olyan, aki másokat támogat és nem elnyom.
Ilyeneket?
Nekem is van egy-két életvitele pont a fejembe, amiket még tavaly nyáron alakítottam ki, könyvek olvasás után, de sajnos alig-alig tudtam alkalmazni őket eddig, mivel lassan 1 éve nem láttam korombelit(tavaly március óta), mivel egyetemre járok, informatika karra és azt zárták be először.
Kíváncsi voltam egy-két befutott történetre, hogy motiváljam magam, kaptam is egyet, aminek nagyon örülök.
A kérdésre egyértelmű igen, a leírásra igenismegnemis lenne a válaszom.
Az utóbbi időben (kvázi bezárva, egy hosszú, tönkrement kacsolat után) volt időm ezen is gondolkozni...
Arra jutottam (nem először), hogy amióta NEM ÉRDEKEL, azóta megy!
Én tényleg csak a saját dolgaimmal foglkozom, "kellő alázattal" (Istenem, hogy utáltam ezt a kifejezést... míg rá nem jöttem, mi is jelent valójában!).
Ez azt jelenti hogy hajtom a saját bizniszt, a pénzt, és a munkán kívüli saját projektemet, ami valóban lelkesít! És lám, idővel megjelennek az emberek is.
Hol sok, hol kevés.
Veszteség is van. Tud fájni.
Azt hiszem az egyensúly a fontos. Legyen ami érdekel, sok minden, legyen olyan 1-2 dolog is amit első helyre, minden és mindenki (!) elé teszel de mindig tedd föl magadnak, szelíden, csöndesen a kérdést: közelebb hozhat ez másokhoz?
Ne rágódj ezen, csak kérdezd meg magadtól néha!
Nekem 15-20 éven át azt mondogatták, többet, több emberrel kellene beszélnem. Ezt megpróbáltam a gyakorlatba is átültetni. Nem mondom hogy haszontalan volt, sőt.
De amióta tudatosan nem teszem, jönnek az emberek az életembe! Egyre több jó beszélgetés stb...
Egy mellékszál de közben arra is rájöttem hogy TÖBB emberre biztosan nem volt szükségem az idők során. Kevesebb, az jó lett volna! Tömegekben élünk, erre vagyunk jól-rosszul kondícionálva és (újabb nagy közhely) nem foglalkozunk "minőségi kapcsolatokkal"!
Remélem nem volt túl elméleti mindez, szívesen hozok több gyakorlati példát is.
Jó ezeket olvasni. Régebben én is viszonylag sok ember között voltam, munkatársak is rendszeresen cserélödtek, más cégek melósai, stb. Sajnos rengeteg eszetlen lény is volt közöttük, mindemellett nem szeretem az okos de szarházi embereket sem. Ebböl kifolyólag elkezdtem kerülni a mindenkivel való beszélgetéseket. A módszerem az lett, hogy erösen távolságtartó lettem, legtöbbször hozzászólás nélkül figyeltem, és így döntöttem el kivel érdemes egyáltalán szóba állni. Akivel érdemesnek gondoltam azzal is óvatosan kezdtem, és csak lassan engedtem a bizalmamba.
Ez sajnos addig fajult, hogy ma már magamtól nem is tudok tök idegenekkel leállni beszélgetni, valahogy nem érzem rá az indíttatást. Nem tudom hogy lehetnék nyitottabb e tekintetben. Ez persze kihatással van a párkeresésre is.
#15 Érdekes amit írsz.
Ha nem direktben nem törődsz vele és elindulsz valamerre(karrier, hobbi...) elvekkel, akkor megtörténik.
Persze, ha időd engedi, egy-két gyakorlati példának is örülnék. Ez is jó volt olvasni.
#17 Ilyen voltam a középiskolában. Válogattam, tartottam a távolságot és órák után mindig haza rohantam. Vártam a csodára, mint a filmekben, majd lesz valami/valaki(k) és akkor minden jó lesz, de végül nem lett semmi.
Sose felejtem el, amikor osztálykiránduláson ültünk medencében és úgy éreztem magam mint egy bútor darab. Senki sem szólt hozzám és én se akartam semelyik beszélgetésbe belekotnyeleskedni.
15-ös vagyok :)
Hát, anélkül, hogy kisregényt írnék, 2 dolog jut most eszembe:
1. eleg speciális az érdeklődési köröm, ha minden jól megy ebből fogok megélni nemsoká... abban "szerencsés" vagyok hogy elég speciális szemléletűek az emberek is, akik ezzel, pontosabban azzal a változatával foglalkoznak amivel én is szeretnék. Szóval ez már megad egy alaphangot. Barátom 1 db sincs ebből a közegből, legalábbis olyan, akit annak tartanék... DE a 'nincs kivel beszélni' életerzést régesrég magam mögött hagytam ennek, nekik köszönhetően. Az idézőjel oka hogy mindez max félig szerencse. Én kitaláltam, mivel akarok foglalkozni, nem sajnáltam rá időt, energiát, pénzt hogy kitanuljam és hogy ihletet nyerjek (legalább olyan fontos mint a tanulás!), a másik fele, ez a bizonyos irányzat, tálcán jött szinte. Az emberekkel együtt.
Egy hasonlat, hogy hogy is volt ez az egész anélkül, hogy kicsit is felfedném a kilétemet.
Tegyük fel hogy mindig is érdekeltek műszakilag a kerékparok. Azt is hogy valami egész más az eredeti végzettségem és a munkáim is. Felnőtt fejjel beiratkoztam a legmagasabb szintű és legkeményebb suliba ami ehhez kapcsolódik, vérrel verejtékkel elvégeztem (egyetlen jó volt benne, hogy a szomszédban laktam :)) mondjuk a Műegyetemet. Sok minden eszembe jutott közben, sok mindenbe belevágtam de végül eljutottam egy helyre ahol antik kerékpárok újjáépítésével foglalkoznak... kemény volt, dolgoztam, szenvedtem, veszteségek értek de... b*****skulcs, hisz ehhez értek, papírom van róla, mindig is ez érdekelt, és hozzám hasonló emberek foglalkoznak vele! Nen csak hasznos, szép, jó buli! Arról nem beszélve hogy jövedelmező is - ha jól csinálod - de ez az egyetlen amit CSAK jól tudok csinálni - hiszen szerelemből csinálom :)
2. A munkahelyeimen is az elmúlt pár évben ez segített át mjndenen. Szociális téren is. Mára kialakult (ebben is évek melója, de inkább "csak" önfegyelem, koncentráció van) hogy kb én vagyok a csapatokban az aki egyrészt mindent lesz*r, csak elvégzi amit elé tesznek, de azt JÓL, másrészr, igazi job-hopperként (ssckben dolgozom nézz utána) rendkívül jól informált, általában másik csapatok hasonlo beállítottságú embereivel beszél ki mindent, és emiatt remekül elvan :))
Csupa jó fej embert lehet megismerni így bennfentes kívülallóként! (Ezt most talaltam ki és milyen találó.)
Hangsúlyoznám hogy NEM foglalkozom kerékparépítéssel, az ssc-s része sajnos szó szerint igaz :)
Remélem segítettem néhány emberen - magamon biztos, jó lesz visszaolvasnom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!