Amióta elvetélt a feleségem mindig sír és nem akar semmit sem csinálni csak fekszik. Normális? Mibaja lehet?

#8 azért egy magzat meg egy apuka elvesztése ég és föld.

Gyászolja meg, de ne hónapokig. Sose fogja elfelejteni, de a következő babára kell koncentrálni, különben saját magának nehezíti meg a teherbe esést.

Szóval nem, szerintem nem normális. Bár nem írtad, hogy hányadik héten történt. Ettől Függetlenül előre kell nézni.

"Mi baja lehet?" - Tudod te azt nagyon jól. Nem elég indok?

Szerintem az egy hónap még nem OLYAN nagy idő, hogy feltétlenül kóros legyen, egy ilyen tragédiát mindenki máshogy él meg. Az sem mindegy, mennyi ideig volt várandós, meg amúgy a vetélés körülményei sem - esetleg hibáztatja-e magát, akár ok nélkül stb.

Azért annyi idő már eltelt, hogy megpróbálhatnád kibillenteni a holtpontról. Ha szükségesnek ítéled, kérd szakember tanácsát (nem muszáj "elhurcolni", mint egy "beteget", már az is segíthet, ha megkérdezed, ebben a konkrét helyzetben a feleséged esetében mi lehet a leghatékonyabb segítség a részedről.

"Normális?" => Nálad biztos normálisabb, hisz te azt sem érted, "Mibaja lehet?"...

És még smiley-kat írkálsz, te egyáltalán nem érzed át, amit ő.

Elég szar ember lehetsz...

Mi baja lehet ??? Meghalt a gyereke!!!

Ebbol is latszik, hogy anya csak egy van, egy ferfi sem veheti at a helyet, nem ertheted.

11! A következő teherbeesést? Mi van akkor, ha még nem is akar újra teherbe esni? Mi van, ha hosszú ideje vártak már erre a babára, és az elvesztése igenis jelentős trauma az anya számára?

Amúgyis én úgy tudom (a sógornőm vetélt el négyszer, nekik a doki tanácsolta), hogy egy vetélés után valamennyi szünetet tanácsos tartani, oké, nem éveket, de egy pár hónapot. Egyébként ha az a vetélés műtéttel ért véget, akkor érdemes kivárni a 6 hetet, amit nőgyógyászati műtétek után szoktak javasolni. Ez az anya még csak egy hónapja veszítette el a magzatát, tehát még az egészsége szempontjából sem tanácsos újra a babával próbálkozni. És létezik olyan is, hogy valaki nehezebben dolgozza fel.

Ha akkor (ahogy írtam) elveszítettük volna a kisfiunkat, amikor 7 hetesen elkezdtem vérezni, biztosan nagyon összetörtem volna, pedig nem vártunk Rá éveket, sőt, azonnal összejött az első hónapban. Viszont én akkor már évek óta azt az álmomat dédelgettem, hogy anya leszek (csak korábban még nem volt megfelelő az időzítés), ha Őt elveszítettük volna, nem hiszem, hogy pár héttel később megjött volna az életkedvem. Aki tragédiának éli meg, az jobban teszi, ha kidolgozza magából (ami ugye időigényes folyamat), különben csak elfojtás lesz a vége, ami pedig később üthet vissza.

#16 Nekem a 6 hetet javasolták utána. Egy év alatt 2 vetélésem volt. Vacak érzés nem vitatom, de továbbra is tartom, hogy nem kell hónapokig mély gyászba burkolózni. A második után nekünk hónapokat várni kellett, mert ide-oda mentünk vizsgálatokra. Sokat sírtam esténként, de nem csak feküdtem és sírtam.

Biztos függ az illető lelkétől is, de akkor se normális, hogy nem csinál semmit csak fekszik.

Igen,ez normalis. Sajnos a ferfiak ezt nem ertik meg. En is tulestem egyen. :(

El nem tudom mondani mekkora veszteseg es fajdalom. Erre a parom azt mondta ne szomorkodjak majd lesz "masik"

Nem..... ez nem igy mukodik.Persze kesobb lehet probalkozni de ezt is fel kell dolgozni. Hiszem a nonek a testeben volt egy kis eloleny. En mar akkor ragaszkodtam hozza amikor megtudtam hogy terhes vagyok.

Utana hogy elvesztettem csak azon agyaltam mit csinaltam rosszul. Magam hibaztattam. En is csak sirtam egesznap,meg enni sem ettem.

Sokan probaltak viditani ugy mond,de nem jott ossze. Igazabol magamtol tudtam csak ebbol a depis idoszakbol kijonni. Mikor mar en azt ereztem hogy megnyugodott a lelkem mar amennyire.Arra probaltam koncentralni hogy nem szabad allandoan ebben az allapotban lennem, es nem enni semmit mert ezzel magamnak artok es az egeszsegemnek.

Hagyj idot a felesegednek.Tamogasd.

1 hónap még nem annyira vészes időtartam, de talán már érdemes lenne valamelyik barátnője segítségét kérni egy kis beszélgetésre, vagy az édesanyját áthívni, ha elég jó vele a kapcsolata.

Fontos, hogy legyen ott számára a külvilág, ami nem rángatja őt, de azért finoman érintgeti és támogatja.