6 éve meghalt a babánk. Szerintetek a feleségem akar majd valaha újra szülni?
Mert most mindig az a válasz, ha szóba hozom, hogy "ezzel még nem tud foglalkozni", "most még biztosan nem". De én 6 év után újra vágyom gyerekre.
A feleségemnek kislány kora óta legnagyobb álma volt, hogy anya legyen, óriási boldogság volt neki a terhesség és az azt követő 4 hónap, amit velünk tölthetett a kisfiunk. Mindig is több gyerekre vágyott, de a kisfiunk halála óta nem próbálkoztunk meg új babával. Ő volt az első, nincs másik gyerek.
Egyszer nyílt meg úgy igazából, akkor sírva mondta hogy egyszerűen nem mer szülni, mert fél hogy megismétlődik ugyanez.
A kisfiunk bölcsőhalálban halt meg 4 hónaposan. Volt lègzésfigyelője, de csak a kiságyban használtuk, és ő a babakocsiban halt meg minden előzmény nélkül egy délutáni séta alkalmával. Mire a feleségem észrevette hogy nem lélegzik, késő volt. Egészséges volt, jókedvű, normál súlyú, időre született, később sem találtak szervi bajt.
Évekig csak zombik voltunk, ma már újra tudunk élni és nevetni, feleségem is jól érzi magát a munkahelyen, szeretjük egymást, szex is van. De csak védekezéssel...
Vannak statisztikák, melyek szerint azoknál a babáknál, akiknek a testvére bölcsőhalálban halt meg, tízszeres a kockázat, ezért fel a feleségem. Ez tényleg óriási szám és engem is megijeszt, de ha belegondolok, meg a tízszeres szorzoval is viszonylag kicsi az esély. Arra sokkal nagyobb lenne az esély, hogy felnevelhetünk egy gyereket. És persze százszor jobban figyelnénk mindenre, pl. ragaszkodnék a pelenkara csiptethető légzésfigyelőhöz.
Ugyanakkor megértem a feleségemet is, mert óriási trauma volt, nem élnénk túl még egyet. A feleségemnek gondolom még nagyobb trauma volt, mert ő vette észre hogy baj van, ő próbálta újraéleszteni (még a védőnő mutatta meg, hogy kell), ő hívta a mentőket.
Mégis, én reménykedem, hogy lehet még babánk. Szerintetek van rá esély? Korunk alapján meg bőven lehet, ő 31, én 34.
Fogadjátok őszinte részvétemet.
Nem tudom mit élhet át a feleséged, én csak a saját érzéseimről tudok beszélni. Nálam minden terhességgel gond volt, elég komolyak. Van sérült gyerekem is. Tehát azt pontosan tudom, hogy milyen érzés rettegni egész terhesség alatt.
Viszont ami nekem segített az az volt, hogy teherbe esésem után egy nagyon édes, drága, okos, becsületes, tisztességes, felelősségteljes orvosra találtam, pont egy vérzés miatt. És most is viszi végig a terhességemet.
Én is félve vágtam bele újra és újra, de amikor már benne voltam, akkor valahogy más volt a félelem, akkor már volt értelme. Addig pedig csak úgy féltem valamitől és ezt mindig el is mondtam magamnak, hogy amíg nem történik semmi, addig nem kell félni.
Tudom zagyva lett, ne haragudj. Mélységesen sajnállak benneteket. Esetleg ha a párodnak is lenne egy jó orvosa, ha megnyugtatnád őt, hogy minden ketyerét, szerkentyűt megvesztek, amivel be lehet biztosítani azt, hogy egy ilyen tragédia még időben észre legyen véve, az talán segít.
Szerintem ezt nem lehet megmondani így kívülállóként.
Jó lenne, ha tudnátok normálisan beszélni a jövőbeni tervekről, nem csak ilyen sablon szöveg lenne a válasza, hogy még nem, majd, valamikor.
Nem tudom, hogyan próbáltátok feldolgozni. Szakember segített? Mert szerintem anélkül lehetetlen.
Ezt nem lehet megmondani.
Szakemberhez nem fordultatok?
A helyedben elsősorban arra próbálnám felkelteni a vágyat, hogy újra terhes legyen, ha elsőre is élvezete.
Azt is megértem, hogy ennyire fél, elvégre úgymond ő viszi a bőrét a vásárra: ő hordja ki, ő szüli meg, ő szoptatja. Ráadásul ő is vette észre, hogy baj van.
Ez így egyszerre hatalmas teher.
Sajnos az lenne a legjobb megoldás, ha bármilyen módon lehetne garantálni, hogy 1000%, hogy még egyszer ez nem fordulhat elő. De ezt senki sem fogja tudni garantálni.
Kérdéses, hogy lelkileg képes-e még egyszer vállalni a kockázatot, és hogy most hogy viselné már a terhességet is.
Ha nem csak saját, vér szerinti babában tudtok gondolkodni, akkor talán beszélgess vele az örökbefogadásról. Egy egy-két év körüli kisgyerek, akinél már nem áll fenn a kockázat, hogy ilyen előfordulhat.
Lehet, hogy ha látja, hogy tényleg ennyire vágysz gyerekre, akkor a kedvedért vállalja.
Menjetek pszichológushoz, magától ez sosem fog megoldódni!
De egyébként eléggé önzőnek tartalak. Mi lenne, ha a feleséged alapból egyáltalán nem akart volna gyereket? Elhagynád ezért? Mert akkor soha nem is szeretted és csak ellőgépnek kell (már bocs).
Köszönök minden választ. A tragédia után jártunk 2 évig pszichológushoz, segített, jobban lettünk. Akkor még én is korainak tartottam az újabb baba kérdést. Talán tényleg érdemes lenne most visszamennünk.
Kedves 6-os, egy szóval nem írtam, hogy elhagyom, ha nem akar többé gyereket. Elfogadnam, csak így 6 év után jó lenne tisztán látni, hogy reménykedhetek-e. Mert sose jelentette ki, hogy nem akar többet, mindig hárít, hogy most még nem. Sőt mondta hogy szeretne, csak a félelem miatt nem vágtunk bele még.
Amúgy ha ő alapból nem akart volna soha gyereket, valószínűleg nem lett volna köztünk tartós kapcsolat, szóval ennek a felvetésednek nincs sok értelme. Azért azt hiszem, a gyerekkérdés elég fontos egy kapcsolatban, fontos hogy mindketten akarják vagy ne akarják. Mi mindketten nagyon akartuk ezt a babát. Most nyilván más a helyzet, most nem hagynám el emiatt, ez teljesen más, mintha alapból nem akart volna gyereket.
ahogy írod, ő is szeretne még babát, csak fél. szerintem nem lenne itt olyan szülő aki ne félne ilyen tragédia után.
a feleségedben lévő félelmet kellene legyőzni, hogy ezt ketten teszitek e meg, vagy szakemberhez fordultok az rajtatok áll.
kívánom hogy minden rendben legyen az életetekben
Részvétem! :(
Egyébként örökbefogadáson nem gondolkoztatok még? Lehet egyszerűbb lenne így, a szülés és a régi sebek feltépése nélkül..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!