Valaki szeretne beszélni velem? Élet vetélés után?!
Két napja spontán vetélésem volt, iszonyú fájdalommal. Úgy éreztem, ahogy múlik a fizikai fájdalom, múlik a lelki is...most mégis azt érzem, ki kell írnom magamból, ki kell beszélgessem magamból a fájdalmat...
Még mindig néha a kezem ráteszem a hasamra, pedig már tudom senki nincs odabent :( még mindig arra gondolok bárcsak ne így alakult volna, hogy miértpontén és társai, ami ilyenkor szokás :(
Úgy érzem a munkámat is utálom hirtelen (emberekkel, családokkal dolgozom nap mint nap) és nem érdekel semmi más, csak hogy újra megtörténjen a csoda...
Szeretné valaki megosztani a tapasztalatait? Mi volt vetélés után, mikor esett újra teherbe?
Sajnálom :( kívánom, hogy erős legyél és el tudd engedni a veszteségedet...
Nekem 8 hetes volt a babócám a meszi szerint, egyébként 6 hetest állapított meg az orvos. Szerencsére kilökődött spontán, az én orvosom akár két hetet is adott volna a dolognak (azt mondta a legjobbat akarja nekünk és azért, egyébként a protokoll szerint egyből művi úton kötelező lenne befejezni...)
Nekünk első gyerek lenne, ezért is visel meg ennyire...bár nem kételkedem, hogy ez a fájdalom iszonyatos akárhányadik gyerek esetében.
Valahogy nem voltam erre felkészülve, hogy ez is megtörténhet...hallottam városi legendákat vetélésről, de nem gondoltam, hogy pont velem megtörténhet...
Néha még mindig eszembe jut, hogy két hete még boldog kismama voltam...most meg szomorúan fekszem az ágyban és fájdalmam van, ha ki kell mennem...
Én úgy érzem, ha sikerül elengedni, akkor 1,5-2 hónapon belül ismét megpróbáljuk, a jó Isten velünk lesz és megmarad a második babóca...Nagyon vágyom rá.
En is gyerekekkel meg sokgyermekes csaladokkal foglalkozom :-S
Koszonom a biztatast
köszönöm!
Kívánom a legjobbakat, mihamarabbi egészséges babavárást!
Nagyon sajnálom, ami veletek történt.
Engem pénteken műtöttek. Előtte nem voltam különösen rosszul emiatt, sajnáltam, de próbáltam elengedni. Most úgy érzem belehalok, ha a 2 pici manóra gondolok, akiket elveszítettünk. Van egy gyönyörű 10 hónapos lányom, de nem tudok vele foglalkozni, nem érzem az igényeit. A férjem eteti, pelenkázza, öltözteti már 3 napja. Egész nap csak a kanapén gubbasztok. A saját családom (édesapám, nagymamám) nem veszi komolyan a problémánkat, csak legyintettek, hogy "ez mással is megtörténik".
Szerettünk volna kis korkülönbséggel kistestvért a lányomnak, de a szerződésembe csak így fért volna bele... 1 hónapot sem várhatunk már, nem hogy 3-t... Ezt is képmutatásnak érzem a saját részemről...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!