Szerintetek történhet egy vetélés azért mert az anya tudat alatt nem szeretné a babát vagy nincs rá felkészülve?!

"A meddőséggel is így foglalkozik? Azért nem sikerül, mert nem akarod eléggé. Pffff..."

Nem, azért nem sikerülhet (nem mindig, de néha), mert nem a megfelelő lelkiállapotban állnak hozzá. Ez viszont megesik, akkor is, ha nem bizonyítható objektív eszközökkel. Hány és hány olyan esetet hallani, hogy biológiailag kicsi az esély, évek óta próbálkoznak, aztán tojnak bele, elmennek nyaralni egy hétre és babásan jönnek haza? Az emberi léleknek nagyobb a hatalma, mint a mai világ elismeri. Ahogy a szülés közbeni lelkiállapot is befolyásolja a folyamatokat, úgy a fogantatásé is. Van, aki hisz ebben, van aki nem. De nem hogy elvenném az engedélyét, de mutogatnám azt az orvost, aki képes elrugaszkodni a tankönyvtől és esetleg a páciense lelkével is foglalkozik, nem csak a testével, ha hozzá fordulnak segítségért.

Tavaly ebből a témából (is) írtam a szakdolgozatomat. Igenis van jelentősége a tudatalattinknak. Nem mondom hogy minden esetben, más is okozhat vetélést természetesen. Több könyv is ír erről, például Hidas György, Raffai Jenő, Vollner Judit - Lelki köldökzsinór c. könyv. Ajánlom annak a figyelmébe aki ráér olvasgatni és érdekli a téma. Ebben a könyvben sok minden másról van szó, de a lényeg a terhesség.

Rengeteg dolog dől el fejben. Én mindig mondogattam például szülés előtt magamban, hogy könnyű lesz, pikk pakk túl leszek rajta, és így is lett.

Szóval mindenki döntse el, hogy miben hisz, de nem szabad más hitét kigúnyolni, megcáfolni.

Hasonló amikor családok végigjárják a teljes kálváriát: hormon injekciók, inszemináció, lombik és gyerek sehol. Örökbefogadnak egyet és utána minden beavatkozás nélkül jön a saját.

Én pl. mindig féltem tőle, mi lesz, ha addig míg kicsi nem értem meg, hogy egyszer csak a kiságyban történik vele valami.. (fél évesen volt egy komoly betegségem, amit nem jeleztem és anyukám csak azért vitt el orvoshoz, mert kicsit sűrűbben kapkodtam a fülemhez. 2 hónapig voltam kórházban, műtöttek és anyunak azt mondták, hogy az utolsó napok voltak amíg menthető voltam) attól tartottam, hogy rettegés lesz az életem amíg nem tanul meg beszélni.

Nem is kellett átélnem, pedig évekig próbálkoztam, mert nagyon szerettem volna saját gyereket.