Volt már valaki így?

Október közepén kiderült, hogy babát várok. Először alig hittem a szememnek, olyan boldog voltam. Úgy gondoltam, hogy még úgysem lát semmit az orvos, nem megyek el, hisz nincs semmi bajom. Múlt hét csütörtökön enyhe világosbarna folyásom lett, azonnal mentem be a kórházba, az orvos megvizsgált, elküldött ultrahangra. A hasi ultrahangon még nem láttak semmit, azt mondták két hét múlva menjek vissza. Visszavittem a vizsgáló orvosnak a papírt, azt mondta, valószínűleg felszívódott. Nem mondott semmi mást. Péntek estére nagyon erős, darabos vérzésem volt, nagy görcsökkel. Azt hittem az ügyeleten kötök ki, de végül csillapodott kicsit. Még ma is vérzek és vannak erősebb görcseim.

De a fizikai fájdalmak eltörpülnek a lelki fájdalmaim mellett. Alapjába véve higgadt ember vagyok, de ez nagyon megrázott. Rettegek, hogy ez megismétlődhet. Úgy érzem, hogy ezt nem viselném el mégegyszer, és ezért nem akarok soha többet terhes lenni. A jövőképemben mindig is a család volt a cél. És most úgy érzem, hogy minden összeomlott.

Olvastam több elvetélt nő történetét, érzéseit. Szinte mindenki azt írta, hogy alig várják/várták, hogy újra próbálkozhassanak.

Engem ez annyira megrázott, hogy nem akarok gyereket(maximum ha valaki szavahihetően garantálná a gondtalan terhességet, ilyen meg persze nincs).

Érzett így már valaki? Meg fog ez változni? Nem tudom elhinni, hogy az álmomat a rettegés miatt ki kell dobnom a kukába...