Elvesztettem a kisbabámat, és az Ő emlékére szeretnék egy madarat magamra tetováltatni. Szerintetek szép emlék lenne?

Sajnálom, hgy te is át kellett, hog yéld ezt, de valóban jobb ha nem ilyen visszafordíthatatlan módon akarsz emlékezni rá.

Én is elvetéltem a 8 héten. Amikor a nőgyógyászomnak arról panaszkodtam, hogy jajj, ezt hogy lehet túlélni, hiszen elveszítettem a BABÁT, akkor azt mondta: babáról akkor beszélünk, amikor megszületik. Addig nem. Addig embrió és magzat.

És ez engem akkor helyretett bármilyen keményen is hangzott akkor. Mert valóban rengeteg nő vetél el a 12. hét előtt, a természet szelektál, lehet, hogy nem lett volna egészséges. Ezek szerint nem neki kellett eljönnie hozzátok. SZörnyű a korai vetélés is, de túl kell rajta lépni. Mert ne adja isten mennyire kerülnél padlóra egy félidős vetáléstől vagy egy halva született babától vagy többedik vetéléstől? (ismerek olyat aki 7-szer vetélt el!)

ha spontán vetélés volt, akkor már rögtön próbálkozhattok is tovább, ha műtéti befejezés, akkor 3 hónap múlva. Hidd el az új jövevény erőt fog adni! (és ez nem azt jelenti, hogy ne gondolj arra, aki elhagyott, de ne akard szándékosan még jobban padlóra küldeni magad mint amennyire feltétlenül szükséges)

Hány hetes terhesség volt? Mert valóban nem mindegy, hogy egy kifejlett magzatról, vagy egy pár hetes embrióról szeretnél így megemlékezni.

Én is veszítettem el terhességet, de nem tetováltatnék magamra semmit ennek emlékére. Még azt sem tudtam, hogy kisfiú, vagy kislány lett volna, olyan korai terhesség volt. Inkább előre tekintek, van egy kisfiam és 24 hetes pocakos vagyok egy lányzóval.

Tudom milyen az, beleélni magad a babavárásba, aztán elveszíteni. De nem hiszem, hogy ezt egy tetkó megoldja. Inkább majd egy egészséges terhesség és baba, ami enyhíti a fájdalmadat.

Én értem a "sejtcsomós" válaszoló érveit is.

Nézd,nagyon sajnálatos és szomorú dolog ami veled történt,de saját magad miatt ne tedd. Nem lesz jó,ha magadra nézel és mindig ez a fájdalom jut eszedbe,amit most átélsz.Az emléke örökké a szívedben marad,de tudni kell elengedni. És van igazság abban,amit a többiek mondanak,a babád kb. még egy kis folt volt benned,egy parányi kis lény. Egy pontocska. Ne téveszd magad azzal meg,hogy egy igazi 3 kg-os babát képzelsz a te kis embriód helyébe,mert úgy nehezebb elengedni. Ő még csak egy apróság volt,ezt ne felejtsd.

Sok sikert kívánok az életben!

Nagyon-nagyon sajnálom, ami Veletek történt :(

Arra gondoltam,h választhatnál olyan tetoválást, aminek nem kifejezetten az az értelme,h "megidézze", szimbolizálja a kicsidet. Hanem inkább segít feldolgozni, helyretenni a dolgokat.

Az én kisbabám születése után 2 nappal, nagyon súlyos, életveszélyes állapotban került a PICre. Rettenetesen éreztem magam, azt hittem megőrülök. Ekkor nekem folyton az egyik ismerősöm tetoválása és a hozzá tartozó történet "kattogott" az agyamban, és kicsit tartotta is bennem a lelket. ( [link]

Nem tudom,h miért pont ez a szó/történet, de nekem vhogy ez akkor erőt adott. Lehet,h én is magamra tetováltatom, még nem biztos.

Szóval lehet jobb lenne, ha vmi hasonló, számodra erőt adó dolgot tetováltatnál magadra. (Ha a madár számodra bír ilyen jelentéssel, akkor sztem nem lenne gond.)

Megértem,h szeretnél belőle "valamit" megőrizni magadon. A nők egyébként nem egyformán szeretik a magzatjuk/embriójukat, ami nem igazán befolyásolja azt,h mennyire fogják szeretni, ha megszületik. (Ezt még Ranschburg Jenő írta). Vkinek sejtcsomó, vki pedig már az első pozitív tesztet is babának tekinti.

Sok szerencsét a továbbiakhoz.