Létezik, hogy valaki nem visel meg a vetélés, vagy legalábbis nem olyan szinten, mint ahogy azt sok helyen olvasom?

Lelkileg megviselt, testileg nem. Még lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy annyira jól vagyok fizikailag, mikor a gyerekem meghalt.

7 és 11 hetesen volt a két vetélésem, műszeres befejezés nem kellett.

Honnan tudjam, hogy te milyen szintűt olvastál?

Engem megviselt, pedig korai volt. Gondolom, később meg rosszabb. Egyébként akkor nagyon sok ismerősömről kiderül, hogy nekik is volt és még akkor, évekkel később is elcsukló hangon beszéltek róla. Azok is, akiknek azóta már született gyereke.

Amúgy szerintem nem csak maga a tény visel meg, hogy elveszíted, hanem sok minden egyben. Hogy olyan dolog amire nincs befolyásod. A legtöbb ember nem szereti, ha nem az ő kezében van a kontroll. Aztán a lelkiismeret furdalás. Hiába tudod ésszel, hogy nem tehetsz róla. Mit csinálhattam volna másképp, hogy ne történjen meg? Mit rontottam el? Aztán a jövőre vonatkozó para. Mi van, ha nem lehet már gyerekem? Főleg, ha első baba lett volna. Nekem például utóbbi erősen benne volt a korom miatt.

De persze nem mindenkit visel meg egyformán. Valaki úgy tekint rá, mint egy elveszített lehetőségre, majd legközelebb sikerül. De nem tekinti "gyereknek", inkább mint egy "sikertelen hónap", mint a többi, amikor nem lett terhes, pedig akart. Főleg, ha korán megszakadt.

3-as: te tényleg nem tudod, mi a különbség egy vetélés meg az abortusz között?

Emellett rengeteg nőt, aki abortuszra kényszerül, igencsak megviseli a dolog.