A vetélés miért viseli meg lelkileg annyira a nőket?

Azért, amiért te kiakadnál, ha abortusszal de menne el.

Ők AKARJÁK azt a babát. Szeretik attól kezdve, hogy tudnak a létezéséről. Ha elveszítik, az lelkileg is fáj.

Az a legrosszabb a terhességben, hogy fogalmad sincsjó darabig, hogy minden rendben van-e, él vagy hal...? Én is hajlamos voltam kicsit félvállról venni a dolgot, amíg terhes nem lettem, de ott rájöttem hogy mi olyan rossz ebben. Oké, megállapítják, aztán menj vissza egy hónap múlva. Közben meg olvasod a rémtörténeteket hogy így meg úgy elment, és vágod a centit hogy mikor mehetsz vissza. Közben figyeled a terhességi tüneteket, ha valami változás van, röhtön bepánikolsz. Meg az is ott van, hogy melyik ponton jelentsd be? Ha már túl vgy azon hogy munkahelynek is, akkor utána duplán borzasztó lenne azzal menni hogy srácok, mégse... Elképzelsz egy életet, megteszed a lépéseket hozzá, talán nekiállsz kicsinosítani a babaszobát, és akkor rájössz hogy a semmire.

Miután megérezted az első mozgásokat, már könnyebb nyomon követni, de ott még borzasztóbb ha elmegy, mert meg kell szülnöd, úgy kell átélned a szülési fájdalmakat, hogy tudod, a semmire, mert sose fog felsírni, hogy egy halottat kell kitolnod magadból. Emiatt a második felében még jobban rettegtem ettől a lehetőségtől.

Sokan mondták hogy ezerszer nehezebb lesz amikor kijön, de én tartom hogy bármi jön is, jobb hogy látom mi van vele.