Mit értsek az alatt mikor azt mondják, hogy lelkileg rendbe kell jonnom egy vetélés utan? Mikor érezhetem azt hogy készen állok a kovetkezore?

Amikor már elfogadtad azt, hogy elveszítetted azt a babát éd bizalommal mered várni az új terhességet.

Nekem hónapok kellettek,hogy túl tegyem magam a vetélésen,de még mindig nem tartok ott,hogy próbálkozzunk újra! Ezt fel kell dolgozni lelkileg!

Én akkor éreztem magam késznek egy újabb terhességre, amikor már sírás nélkül tudtam gondolni az elveszített babára.

Bármikor érezheted, akár azonnal is, hogy készen állsz, ez nem idő kérdése. Számomra nagyon nehéz volt elveszíteni az első lurkót, de hamar elfogadtam, hogy ez van, változtatni nem tudok rajta. Ő úgy döntött visszafordul, nekem pedig ezt tiszteletben kell tartanom. A műtét után volt még pár nehéz napom, de aztán elkezdtem nagyon várni, hogy leteljen végre a 3 hónap, és próbálkozhassunk. Nekem segített, hogy beszéltem róla, nem kezeltem tabuként - és a mai napig sem. Nem felejtettem el, de nem úgy gondolok rá, mint egy tragikus dologra. Szeretettel emlékezem arra a kis életre, aki megfogant, de nem született meg, aki csak 11 hétig élt, de szeretnem azért továbbra is szabad.

Én azt gondolom, hogy nem kell ezt túllelkizni. Nekem is volt elhalt terhességem, 1 évet vártunk rá, borzasztó volt, megműtöttek, utána kellett 1-2 hét, hogy rendbejöjjek lelkileg. Tudtuk, hogy gyereket szeretnénk, úgyhogy neki is vágtunk újból és 4 hónap múlva megfogant a kisbabánk. Nem értek azzal egyet, hogy hónapokig kell az embernek sajnálni magát. Amit az orvos mond kihagyási időt, azt tartsátok be, aztán hajrá!

Nekünk csak 3 hónapot kellett várni, missed ab 11 hetesen.