Tényleg én reagáltam túl, és túl érzékeny vagyok? Tényleg nekem van problémám?

Nem viselkedik furcsán. Úgy viselkedik, mint egy érzéketen tuskó. Felajánlanám, hogy akkor d.ugja a húgát.

És erősen elgondolkodnék a kapcsolatunkon, de biztos nem az volna a célom, hogy minél előbb teherbe essek tőle...

Sajnálom a veszteséged. Nyilván nem oké a férjed viselkedése. De szerintem a gyászt végig kell csinálni nem lehet megúszni. Egy másik baba maximum figyelemelterelés lenne.

A férjed hozzáállása engem is aggaszt, biztos hogy akarja a babát? Hogy fog tudni téged támogatni majd amikor esetleg szülés utáni depressziód lesz? Nem azt mondom hogy válj el emiatt, de mindenképp beszéljetek dolgokról, mert utólag rosszabb rájönni hogy nem lesz apja a gyereknek.

4# Én igazán nem akarok bunkó érzéketlen lenni. De kérlek ne beszélj már leendő gyerek haláláról, mikor még szívhang sem volt, csak egy sejtcsomó volt, ami megállt a fejlődésben.

Kedves Kérdező!

Szerintem a dolgot nem lehet egy kalap alá vonni. Nyílván mindenkinek a saját problémája a nagyobb, a fájdalmasabb, ami valahol érthető.

De ez a kettő köszönő viszonyban sincs egymással.

A férjed azért ekkora tirpák,mert férfi létére sosem fogja tudni átérezni. A legtöbb férfi a gyerekéhez is jóval később kötődik.

8as,

Lehet itt a szavakon vitatkozni, akkor hívjuk magzatnak, nekem mindegy, nem vagyok ilyen életpárti bullshithívő, csak arra akartam kilyukadni, hogy az a sejtcsomó az az ő gyereke lett volna pár hónap múlva, mégiscsak sokkal de sokkal közvetlenebbül érinti (kéne, hogy érintse), mint a húga pasija.