Miért panaszkodnak/mártírkodnak többet azok akik pár hetesen veszítették el a magzatot?
Sajnos mi az utolsó trimeszter elején veszítettük el a gyermekünk és keresem még azt az utat ami segít abban hogy feldolgozzam, mert estünkben már szülni kellett. Láttam, fogtam, éreztem..
Egyedül szültem meg orvos nélkül. Olvasgatok olykor hasonló történeteket, de a legtöbb esetben csak pár hetes magzatról szól. Nyilván az is fájdalom de össze sem lehet hasonlítani.
Egyszerű: mert szerencsére az a gyakoribb, az első trimeszteres, nem a késői.
Egyébként mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb.
Mert mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb.
Gondolom te is panaszkodsz apró hétköznapi problémák miatt is, miközben sok embernek minden perc egy kín az egész életében, össze sem lehet hasonlítani a te - hozzájuk képest- luxus és felhőtlen életeddel.
Ez legalább olyan empatikus kérdés, hogy miért nyavalyog többet, akinek pici korban halt meg a gyereke, mint akinek kamaszként.
Nem jó úton jársz, ha így akarod magad jobban érezni.
Kérdező te meg mit nyavajogsz? Húgom 2 évesen halt meg, a szüleim fájdalmához képes a tiéd, aki nem élt a gyerekével, semmi.
Nos, hogy esik?
Sajnálom a veszteséged!
Ahogy mondani szokás: mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb.
És mindentől van nagyobb fájdalom is. De ez nem verseny. Ők azt élték át, így nekik az a nagy veszteségük. Neked pedig ez. Felesleges összehasonlítani: a veszteség az mindenképp veszteség.
Sok erőt kívánok a feldolgozáshoz, és még többet az újrakezdéshez!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!